2009. március 19., csütörtök

Tavasz van gyermekek...


Nyugat • / • 1939 • /
JÉKELY ZOLTÁN: TAVASZ VAN GYERMEKEK
Tavasz van gyermekek! A hegyi szélben
érzitek-é ezer éves szagát?
- Őrült leány, virággal az ölében,
vén koldusoknak is vad csókot ád.
Légy boldog, régi holt, dédunokád
egy könnyes csókból most fogamzik éppen,
légy boldog, csontmagány, szép hóvirág
nyílik ki koponyád szemüregében.
S, boldog fiuk, hófoltos erdőszélre
rohanjatok ki, mint az ördögök,
pirult orcátok nyomjátok a szélbe!
Mind édesebbek e tavasz-körök,
melyek reánkgyürüznek évről-évre,
az ős nyárból, mely valahol örök!


Jékely Zoltán (1913-1982)
Költő, író, műfordító.
Áprily Lajos fia, a Nyugat harmadik költőnemzedékéhez tartozott. Lírája elégikus, Krúdy Gyula „ködlovagjainak” életérzését fejezi ki (Rezeda Kázmér búcsúja). Regényeiben (Kincskeresők, 1937; Zugliget, 1940) és elbeszéléseiben (Isten madara, 1973; Angyalfia, 1978) nosztalgikus, lírai hangon idézi ifjúságát. A háború után archaikus témájú költeményekben fejezi ki az európai lét törékenységét (Ehnaton álma). Hosszú hallgatás után csak 1957-ben jelent meg Tilalmas kert című verseskötete. Továbbra is sötét színekkel festette le az emberi létezést (Középkori fametszet I-IV.). Kiváló műfordítóink közé tartozik (Goethe Faust 1. része).
Jékely Zoltán elégikus költő, csupa emlék, reflexió, elvágyódás, jellegzetes gesztusa a búcsú, lelkiállapota a múltra révedés, a világ iránt érzett testvéri részvét. A múltban kutatva, emlékeken merengve fedezi fel önmagát, személyiségének titokzatos, benső tájait. Az önelemzés mintha költői élettervet valósítana meg, a múlt kutatása akár szándékos lehet, a vallomás azonban mindig ösztönös, megnyilatkozásait a pillanat ihlete és kényszere hívja ki. Oly természetesen ír verset, ahogy a romantikusok vagy később Verlaine és Apollinaire. Nem szereti a "laboratóriumi" költészetet, a formakereső kísérletezést, noha a formának, akár a formateremtésnek is fölényes mestere. Mester, aki hangpróbák nélkül énekli a legváltozatosabb dallamokat, és aki műfordításaiban bizonyította, hogy milyen biztonsággal tud bánni a legravaszabb formákkal és újításokkal is. Nemcsak természetessége avatja költővé, akár a fogalom romantikus értelmében, hanem hangja is: a bel canto szárnyalása, zengése, önfeledt dallama. Abban is a romantikusok és a szimbolisták rokona, hogy legfőbb eszközének a muzsikát választotta.





Szentgyörgyi Kornél: Jékely Zoltán portréja















Stifolder fotoblog képeiből választottam

Jékely Zoltán - Az alkonyat
Az alkonyat a legtisztább zene,
az alkonyat a legszebb épület;
meghallhatod, ha nincsen is füled,
megfoghatod, ha nincsen is kezed.

Az alkonyat a legszebb költemény,
ködtemplomon a legszebb falikép;
ha ilyet alkotnék valamikép,
halhatatlanságom nem félteném.

Az alkonyat a lelkemnek tava,
melyen hattyú módjára útrakél
s csak hagyja, hagyja, hogy ide s tova
ringassa rajta az esteli szél.

1941

1 megjegyzés:

amari írta...

Szép ez a vers. Nem ismertem. Köszönöm.