2009. március 31., kedd

Semmiért egészen...

Peter Klint alkotása

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Alföldy Jenő Az őszinteség virtusa

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

A magyar líra – közelebbről a szerelmi líra – egyik legtalányosabb műve Szabó Lőrinc verse, a Semmiért egészen. A közönség egyik fele szerint híres, másik fele szerint hírhedt mű megítélése mindmáig nem jutott nyugvópontra, holott már sok elemzés készült róla. Magával ragadó dikciója nem azt a kérdést veti föl, hogy „szép” vagy „jó” vers-e. Általában azt tartják róla, hogy „rémes, de remek”, vagy hogy „magával ragadó, de komisz”. Lenyűgöző hatása alól azok sem vonhatják ki magukat, akik tiltakoznak ellene, akiket felháborít. Problematikája nem esztétikai, hanem etikai természetű. Ez a két szempont általában nem választható el egymástól, de a mű éppen ezt teszi: az etika megtagadásával tör esztétikai hatásra.


A LEGFŐBB BOLDOGSÁG

A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué Fi és Kleopátra se tud.

2009. március 30., hétfő

Vincent Van Gogh egy hallgatag gyermek volt




Íriszek (1889) – minden idők egyik legdrágább festménye

Vincent van Gogh (eredeti nevén Vincent Willem van Gogh, Hollandia, Groot-Zundert, 1853. március 30. – Franciaország, Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.) holland festőművész, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja.

"Hat gyermektestvérei között van egy akit nem kell csendre inteni,éppen a legnagyobb, Vincent. Hallgatag, az emberektől idegenkedő gyermek, testvéreivel se barátkozik, nem játszik velük.
Magányosan kószál a vidéken, a növényeket, virágokat figyeli, vagy lehasal a folyó partján, és a vízi rovarokat tanulmányozza.Barangol az erdőben,hogy felkutassa a forrásokat, madárfészkeket.
Van füvészkönyve,bogárgyűjteménye, és a növények, bogarak nevét is tudja.Sokat rajzol, vagy színes gyapjúszálakat sodor össze, gyönyörködteti a színek ellentéte és harmóniája.
Nehezen kezelhető gyermek, és csupa ellentmondás. Külön utakon jár."
Részlet Henri Perruchot: Vincent Van Gogh élete című könyvből ( 1973 )

2009. március 28., szombat

Állati elmék.


Ritkaság számba menő sláger könyv, avagy a 80-as évek pult alóli irodalma!




Robert Merle: Állati elmék
Egy kis szünet után Bi azt mondta:
- Most nem beszélek többet, most úszom.
- Mondj egy szót angolul.
- Nem.
- Miért?
- Nem akarok többé az emberek nyelvén beszélni.
- Én sem – mondta váratlanul Fa.
- Miért? – kérdezte Sevilla Fához fordulva.
Fa nem felelt.
- Miért, Bi?
Bi ránézett előbb a jobb, aztán a bal szemével.
- Miért, Bi?
Jó néhány másodperc eltelt, mielőtt Bi válaszolt volna. Furcsa, de amikor rászánta magát a válaszra, már nem fütyült. Mit sem törődve a szembeszökő ellentmondással, emberi nyelven beszélt. Talán azt akarta kifejezni, hogy nem felejtett el angolul: csak azért nem beszél, mert nem akar.
És Bi sipítva, orrhangon, de nagyon tisztán és érthetően mondta:
- Az ember nem jó.
Ezzel hátat fordított, és úszni kezdett, körben az öbölben; Fa nem tágított mellőle.

A delfin agya ugyanolyan súlyos, mint az emberé, mondta Fa Sevilla professzornak, amikor arról beszéltek, hogy más delfineket is meg kellene tanítani beszélni. Bi kilátásba helyezte, hogy meg fogja harapni, ha nőstényt hoznak ez okból a medencéjükbe. A professzor győzködésére, mely szerint a tengerben is több nőstény tartozik egy hímhez, Bi csak annyit mondott: az más, mert ők nem tudnak beszélni.
Robert Merle: Állati elmék Az ökoszisztéma résztvevői nem önmagukban keltik föl az érdeklődést, hanem csakis az emberrel való viszonyukban. A növények nélkülözhetetlen táplálékforrást jelentenek, az állatok pedig, mivel bővelkednek antropomorf tulajdonságokban, az emberrel való szoros függőségi kötelékek foglyai. Teljesen kiszolgáltatottak beteges kutatói láznak, mely lehet nemes vagy nemtelen mivoltától függetlenül az állatok életét eltérítik eredeti küldetésétől. Robert Merle regénye az ember által kevéssé értékelt állati intelligenciával foglalkozik. Az elgondolkodtató történet gondos zoológiai tanulmányokon alapul, de merészen ível át a fantázia világába is.
Robert Merle: Állati elmék Sevilla professzor az Egyesült Államokban végez kísérleteket egy delfinpárral. A két delfin fogékonysága, rendkívüli intelligenciája, szeretetreméltósága szellemi egyenrangúságot mutat az emberével. A professzor célja, hogy az amerikai delfinológiai kísérleteket forradalmasítsa, Bi-t és Fa-t emberi, tagolt beszédre tanítsa meg. A kutatást, mely a realitástól teljesen elrugaszkodottan békés és idillikus az amerikai titkosszolgálat finanszírozza, kevésbé békés megfontolásból. A delfinek iránt harcászati szempontból érdeklődik, aknákat kell erősíteniük egy emberekkel teli hajóra. Ugyanis ezek a barátságos és bámulatosan tanulékony állatok nem csak életmentésre, hanem gyilkolásra is kiképezhetők.


Robert Merle: Állati elmék Robert MerleA szerző a tudomány felelősségét firtatja az esztelen fegyverkezés világában, az emberiség jövőjéért érzett aggodalmát fejezi ki humanista álláspontról. Állam és tudós gyanús viszonyát mérlegeli, valamint az állatokkal kísérletező ember indíttatásainak erkölcsi tartalmát. Van-e joga az embernek állatokon kísérletezni az emberiségért? A nemes cél illúzióját meddig érdemes erőltetni, hol van az a határ, amely a tudóst alázatra inti? A politikai célú utópisztikus regény kényelmetlen helyzetbe hozza az értelmes olvasót.

A nő szeretete...

Alfons Maria Mucha (Ivančice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh festő, grafikus, díszlettervező.

A szecesszió egyik legnagyobb és legérdekesebb művésze, festő, grafikus, díszlettervező, iparművész, Jiří Mucha író apja.
Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította.


És megteremtette a nőt - ALFONS MUCHA


Utoljára az előző századforduló Budapestje láthatott együtt ennyi művet Alfons Muchától, 1898-ban a Műcsarnokban 250 plakátot, pannót, nyomatot állított ki. Most éppen szemben, a Szépművészeti Múzeumban nyílt meg kiállítása, ennél jóval kevesebb művel, de a siker ezúttal is garantált.

Pedig ez a morva származású művész, igaz, jó iskolák után, de nem festő lett. Huszonévesen Párizsba ment, ott akart lenni, ahol a művészetben és a nagyvárosi életben abban az időben a legnagyobb változások mentek végbe, ahol az új művészet, az Art Nouveau útnak indult.

Árucikkeket reklámozó plakátokat és nyomatokat tervezett. Titka abban rejlett, hogy egy jó pillanatban ráérzett az akkor születő modern ember igényeire. Meglátta, hogy ami titkos vágyakat érint, az eladható. És rátapintott az üzleti élet férfias, racionális felszíne alatt az esendőségre, az irracionális, mesékbe és mítoszokba vonuló gyermeki félelemre, amire egyetlen hatásos írt ismer az évezredes tapasztalat: a nőt.
Nőalakjaiban kidolgozta a szecesszió egész eszköztárát: dekoratív háttérbe feszülő, íves testtartású vagy szobormerev figurák, kígyózó hajfonatok, ékszerként ragyogó részletek, virágmotívumok és egyiptizáló architektonikus keretek, legendák fél-lényei szelídülnek meg a központi alak környezetében. Világok tárulnak fel a jelképek tobzódásában, titkok nyílnak meg, miközben azért egyértelmű az üzenet: a vágyakozás tárgya itt áll a szemünk előtt.

Ennél több nem is kell egy terméknek. Mucha leányfigurái cigarettapapírt, likőrt, habzó sört és biciklit, vasúttársaságot hirdettek. Mindegy, mi volt a kezükben, vágyódó, távolba révedő tekintetük és az íjként feszülő test körül erotikusan megnyíló drapéria maga volt az ígéret, hogy amit kínálnak, az a földi paradicsom kézzel fogható darabja. Néhány évvel az első munkák után felfedezte magának Sarah Bernhardt ezt a különös képi világot, és ráismert benne a saját egyediségére. Ettől fogva Mucha plakátjai hirdették a dívát Európában és Amerikában, milliós példányszámban, mivel a sokszorosítás tömegtermékké tette. A századforduló utolsó nagy kísérlete a harmóniára Mucha grafikái révén jutott el a legszélesebb befogadó réteghez, dekoratív lapjai ott voltak az utcán, az áruházakban, éttermekben és kaszinókban, étlapokon és vizitkártyákon, kiállítási pavilonokban.

Pedig most, együtt a több mint száz plakáton, festményen, rajzon látszik igazán, hogy milyen lapos sémákkal dolgozott. A virágok, drágakövek, napszakok, évszakok allegóriájaként hajladozó figurák néhány alaptípusra visszavezethetők, az ívekbe vagy keretbe foglalt dekoratív háttér sokszor ismétlődik, a nyomatok színvilága szegényes, a témák sablonosak. Az összhatás mégis varázslatos. A marketingszemlélet ott lepleződik le tökéletesen, ahol elmarad: a Párizsban és Amerikában saját kedvtelésére készített szénrajzok és pasztellek egy egészen más nőalakot, egy romlott, tartásából kivetkőzött másik nőt mutatnak, expresszív vonalvezetéssel, zaklatott kompozíciókkal kifejezett kétségeket. A másik ellenpont is szépen megjelenik a kiállításon, az utolsó egységekben, az 1910 után hazatért Muchával, aki az egykori párizsi femme fatale-ból vonzó, ígéretes szláv nőalakot formált, s ezzel megteremtette a cseh nőideált. A háború alatt készült jótékonysági plakátjain ugyanez a lány megtört tekintettel, hazafias gesztusokkal, kissé darabos kivitelben tűnik fel.

Az üzleti szempont tehát politikai terepen is működik. A kiállítás pontos képet ad Mucha zsenialitásáról, amely nem festői látásmódjában, nem is az ábrázolás finomságában rejlik, hanem abban, hogy rátalált egy öröknek tűnő, legalábbis a divatnál jóval hosszabb távon működő ideálra és igény szerint tudta variálni.

Szerző:
Götz Eszter

2009. március 25., szerda

Tavasz van , gyönyörű tavaszi sétámon láttam

Hóvirág ami lassan elbúcsúzik tőlünk














Az ibolya igen szégyenlősen bújik elő














Aranyeső is bontja virágait














A vízparti fűzfák is hajladoznak, zsendülnek














Ahol az elemek találkoznak














Itt már a szél az úr, ringatózik a vadkacsa pár














Szélcsendes Balabán amely egy kis mellék ága a Kis-Dunának

Elton John





Nagyon kevés rajzfilmet mondhatok ami elnyerte a tetszésemet, Pl.:a legkedvesebb Dzsungel könyve ( tele humorral, jó zenével) vagy az Oroszlánkirály ami Elton John-Can You Feel The Love Tonight (Google fordítás szerint Magyarul:Tud Érzel A Szeretet Ma éjszaka ) nélkül szinte elképzelhetetlen.

2009. március 24., kedd

Édesanyám virágosat álmodtam...



Kis óvodások egyik legkedvesebb Anyák napi köszöntője után most ezzel a versel barátkoztam meg.Két véglet- gyermek kor és az idő múlása....





Ágh István - Mit kívánjak neked?

Micsoda meztelen lehettél?
Még szívedet is láthatták
bőröd alatt, akik szerettek.
Micsoda kiszolgáltatott
lehettél valamikor
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?
Négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm.
Mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
Miféle szelet küldjek, hogy kifordulj
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
Mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd
vagy lassan kifosztottak
mint az ártatlanokat szokás?
Hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb
papir-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess
hasadra hajtsam-e fejem
mint anyának a gyermek
koponyámmal döfködjelek?
Szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
Én nem akarlak bántani
a szerelemnélküli napok olyan gyorsak
egyszer csak találkozunk a halállal
akár egy kóbor kutyával éjfél után.
Mit kivánjak neked?
Folyam habján lásd meg csontvázadat?
Lehullott diófalevélbe harapj?
Micsoda keserűség a tied
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?

2009. március 23., hétfő

Amit a kirakatokban láttam...









Zsolnay kerámiák

(1853 - napjainkig)

Zsolnay Miklós (1800-1880) a jómódú pécsi kereskedő 1853-ban nagyobbik fiának, Zsolnay Ignácnak (1826-1880) Pécs szélén egy kis kőedénymanufaktúrát vásárolt. Berendezését a leálló félben lévő lukafai kis kerámiaüzem megvásárlásával és Pécsre szállításával biztosította. Az üzem főként használati tárgyakat, tányérokat, korsókat, vízvezetékcsöveket kezdett gyártani. Zsolnay Ignác kereskedelmi érzék hiányában nem boldogult a vezetéssel és csőd közeli állapotba juttatta a létesítményt. 1865-ben fivére, Zsolnay Vilmos (1828-1900) vette át az üzem vezetését. Németországból és Ausztriából hozott szakértőkkel javította a termelést, kemencéket építtetett, agyagkísérleteket végeztetett. Az első sikert az 1873-as bécsi világkiállítás hozta meg a gyár számára. Az egyre több megrendelés nagyobb teret biztosított a nagyobb művészi színvonal emeléséhez. Az 1878-as párizsi világkiállításon már egy európai mércével is megfelelő gyár képviseltette magát. Az 1890-es évek elejének szenzációjaként bevezették a Wartha Vince, Petrik Lajos kémikusok és Zsolnay Vilmos által kikísérletezett eozinmázas technikát. A gyár a tervezéshez több szobrász-, festő- és iparművészt is alkalmazott. Itt tervezett a létesítmény alkalmazásában álló Apáti Abt Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza, Darilek Hendrik és Kapás Nagy Mihály, de itt készítette el több világkiállításra kerámia szoborterveit Ligeti Miklós és Maróti Géza is. A millenniumi kiállításon a Zsolnay eozinok már tökéletes szépségű, gazdag kollekcióval szerepeltek, az 1900-as párizsi világkiállítás pedig végre meghozta a gyár számára a világsikert. Szomorú egybeesés, hogy a sikerek csúcspontján, még ebben az évben tüdőgyulladásban elhunyt az alapító, Zsolnay Vilmos (1900. március 23.). A gyár működtetését fia, Zsolnay Miklós (1857-1922) vette át. A főként kereskedelmi és pénzügyi vonalon képzett szakember az első világháború végéig irányított. 1918.-ban Zsolnay Miklós megbetegedett, egy év múlva egy bécsi klinikán ápolták, végül 1922. februárjában meghalt. Az elvesztett világháború után hanyatlás korszaka kezdődött a gyár számára. Nyugat-európai piacai megszűnése után a kisebb hazai kereslet és az alacsonyabb művészi színvonalú áruk iránti érdeklődés jellemezte az országot. A gyár vezetését az örökösök, a Zsolnay család tagjai veszik át. A Monarchia széthullása után a konkurens cseh és osztrák porcelántermékekre kivetett vámok kedvező feltételeket teremtettek a termékek magyarországi forgalmazásához. Az 1925-ös évben elkezdik a porcelángyártást, ami lényegesen versenyképesebbé tette a gyárat. A díszműveknél a harmincas évek elejéig szinte alig készültek új tervek, túlnyomórészt csak a korábbi munkák alapján dolgoztak. Visszahívták régi munkatársukat, Mack Lajost, de ő is csak a régi formák újraöntésére kapott megbízást. Az első új tervek a harmincas évek elején készültek, főként sikeres magyar alkotóktól (Lux Elek, Markup Béla…) vásároltak szoborterveket. 1935-ben két új tervezőt, Szomor Lászlót és Sinkó Andrást szerződtetik, akik számtalan újdonságot és sajátos ízlésvilágot visznek a művekbe. A második világháború nem okozott súlyos károkat a gyár számára. Már az 1945-ös év végére újra beindult a termelés. Az első időkben csak használati edényeket és ipari termékeket gyártottak. A Zsolnay-gyárat 1948. áprilisában államosították. A neve Pécsi Zsolnay Porcelángyár NV lett, majd később Pécsi Porcelángyár-ra változtatták.

2009. március 22., vasárnap

Kenyér sütés!

Egy sokoldalú blog társamtól -Minek örültél ma?- SZB38-tól kaptam a finom vajaskifli receptjét. Már kipróbáltam sajtosan, szezámmagosan és rozsliszttel vegyesen.Izlett és még négy nap múlva is finom volt,majd két napig piritósként fogyasztottam.
Most, megfogadva tanácsát kipróbáltam lilahagymával és fele-fele arányban rozsliszttel.


Most már férjhez mehetsz!- mondanák a régi öregek -Tudsz már kenyeret sütni! ( azért ez enyhén túlzás, bizonyára az őseim találnának benne hibát ( édesapám pék mester, édesanyám cukrász pék volt )Családunk nagyra becsült PAPÁJA aki minőségi ellenőrként pontozta Budapest neves kenyérgyárait, ő még jó, hogy messze lakik tőlem így az Ő kritikájától nem megy el az önbizalmam.


A végére egy kis versikét is kanyarítok!
Szász Károly: Miből lesz a kalácska?
Miből lesz a kalácska?
- Búzácskából.
S a búzácska?
- Kikél a barázdából.
Eke vasa eltemeti,
Lanyha eső költöget.
Nap sugára feltámasztja,
Lábát kasza elvagdossa,
Ló a szérűn megrugdossa,
Két kemény kő összezúzza,
A gazdaasszony megdagasztja,
Forró kemencébe dugja,
S ha kiveszi, látod:
Megsült a kalácsod.

Évfordulóra...





Kiss Nagy András
szobrászművész

(Pusztaföldvár, 1930. március 22.
-- Budapest, 1997. január 30.)


Beszélgetők, 1985.

1948-50: MKF; 1951-56: Repin Akad., Leningrád;1957: MKF diploma, mesterei: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1964-ben, 1969-ben Olaszországban, 1974-ben Finnországban és Svédországban járt tanulmányúton.
Civitas Fidelissima-díj. Főiskolai diplomamunkájával, a Furulyással vált ismertté. A FMS kiállításán első díjat nyert vele. Tanulmányainak befejezése után saját stílusát, formanyelvét leghamarabb az éremművészetben találta meg, első, igazi feltűnést keltő érmeit 1964-ben Dózsa emlékére készítette. Ferenczy Béni és Borsos Miklós nyomán indulva egyaránt készített mintázott és negatívba vésett érmeket, térben, tömegekben való gondolkodása révén a 60-as, 70-es évek magyar éremművészetének egyik legfontosabb képviselőjévé vált.


Plasztikáit, korai, 1957-58-as kőszobrait kivéve, fémből készítette, a 60-as évek elejének kisméretű ólom- és bronzfigurái többnyire nőalakokat formálnak, az anyaság, a termékenység eszményét kifejező munkák az összefogott, erőteljes formáknak köszönhetően a kis méret ellenére is monumentális hatásúak. A Viharsarokban eltöltött gyermekkor emlékeinek hatása elsősorban korai műveiben érezhető, de a plebejus örökség munkássága egészére jellemző marad, ötvöződött a sajátosan a Kárpát-medencéhez, az itt élt népek, ill. az egyetemes emberi kultúra történetéhez, a művészettörténet kiemelkedő alkotásaihoz kötődő inspiratív forrásokkal. Ennek köszönhetően munkái úgy kapcsolódnak a hagyományhoz, hogy egyéni ízekkel gazdagítják a magyar, közép-európai szobrászat formanyelvét, miközben általános érvénnyel fogalmazzák újra a művészettörténet olyan nagy témáit, toposzait, mint a születés, a halál, a munka, alkotás, a harc, a győzelem és a szépség.

2009. március 21., szombat

A három vándor...




Kertem első virágaival nálam beköszöntött a tavaszi napéjegyenlősség a csillagászati tavasz kezdete.


Rákosi Sándor Három vándor


Baktat három vándor:
Benedek, József, Sándor
elöl megy Sándor,
József után Benedek:
ők hozzák a meleget!

Úgy legyen!

2009. március 19., csütörtök

Múltidéző kellék, lornyon.


Részlet Jókai Mór A gazdag szegények című írásából
Úr és urabb
35. fejezetéből
http://mek.niif.hu/00700/00787/html/jokai35.htm

Az elfogadási teremből jobbra-balra pompás bútorzatú szobák nyíltak. Ajtó egyiken sem volt; nehéz perzsa félfüggönyök takarták félig a nyílást. Az elfogadó terem falain gobelinek voltak, bútorzata barokk stílusú: jobbra abból nyílt a szalon; ott már minden japáni volt. Egy átjáró előtt (ajtónak nem lehet nevezni) egy baloldali szobában sűrű fekete jettegyöngyökből fűzött zsinórok képeztek kárpitot: csillogva a színes üvegtáblákon át rásütő naptul, mint egy fekete vízesés, szivárvány foltokkal.
Ez a rezgő kárpit kétfelé vált, s annak a közepéből lépett elő Katalin grófnő méltóságos alakja.
A fénytelen fekete öltöny emelte arcának kreol sápadtságát, göndör langos haja angolos csigafürtökben omlott kétfelől a keblére, fekete csipkefátyollal letakarva. Kezében egy hosszúnyelű lornyont tartott, s azon keresztül nézte végig a különös látogatót. Aztán úgy tett, mintha kegyesen ráismerne.



Lornyon, 10 k arannyal futtatott, szárán fehér-kék zománc díszítéssel, hibátlan rúgókkal, eredeti bőrtokkal,

kikiáltási ár: 8 000 HUF
aukció időpontja: 2001.12.11.

Tavasz van gyermekek...


Nyugat • / • 1939 • /
JÉKELY ZOLTÁN: TAVASZ VAN GYERMEKEK
Tavasz van gyermekek! A hegyi szélben
érzitek-é ezer éves szagát?
- Őrült leány, virággal az ölében,
vén koldusoknak is vad csókot ád.
Légy boldog, régi holt, dédunokád
egy könnyes csókból most fogamzik éppen,
légy boldog, csontmagány, szép hóvirág
nyílik ki koponyád szemüregében.
S, boldog fiuk, hófoltos erdőszélre
rohanjatok ki, mint az ördögök,
pirult orcátok nyomjátok a szélbe!
Mind édesebbek e tavasz-körök,
melyek reánkgyürüznek évről-évre,
az ős nyárból, mely valahol örök!


Jékely Zoltán (1913-1982)
Költő, író, műfordító.
Áprily Lajos fia, a Nyugat harmadik költőnemzedékéhez tartozott. Lírája elégikus, Krúdy Gyula „ködlovagjainak” életérzését fejezi ki (Rezeda Kázmér búcsúja). Regényeiben (Kincskeresők, 1937; Zugliget, 1940) és elbeszéléseiben (Isten madara, 1973; Angyalfia, 1978) nosztalgikus, lírai hangon idézi ifjúságát. A háború után archaikus témájú költeményekben fejezi ki az európai lét törékenységét (Ehnaton álma). Hosszú hallgatás után csak 1957-ben jelent meg Tilalmas kert című verseskötete. Továbbra is sötét színekkel festette le az emberi létezést (Középkori fametszet I-IV.). Kiváló műfordítóink közé tartozik (Goethe Faust 1. része).
Jékely Zoltán elégikus költő, csupa emlék, reflexió, elvágyódás, jellegzetes gesztusa a búcsú, lelkiállapota a múltra révedés, a világ iránt érzett testvéri részvét. A múltban kutatva, emlékeken merengve fedezi fel önmagát, személyiségének titokzatos, benső tájait. Az önelemzés mintha költői élettervet valósítana meg, a múlt kutatása akár szándékos lehet, a vallomás azonban mindig ösztönös, megnyilatkozásait a pillanat ihlete és kényszere hívja ki. Oly természetesen ír verset, ahogy a romantikusok vagy később Verlaine és Apollinaire. Nem szereti a "laboratóriumi" költészetet, a formakereső kísérletezést, noha a formának, akár a formateremtésnek is fölényes mestere. Mester, aki hangpróbák nélkül énekli a legváltozatosabb dallamokat, és aki műfordításaiban bizonyította, hogy milyen biztonsággal tud bánni a legravaszabb formákkal és újításokkal is. Nemcsak természetessége avatja költővé, akár a fogalom romantikus értelmében, hanem hangja is: a bel canto szárnyalása, zengése, önfeledt dallama. Abban is a romantikusok és a szimbolisták rokona, hogy legfőbb eszközének a muzsikát választotta.





Szentgyörgyi Kornél: Jékely Zoltán portréja















Stifolder fotoblog képeiből választottam

Jékely Zoltán - Az alkonyat
Az alkonyat a legtisztább zene,
az alkonyat a legszebb épület;
meghallhatod, ha nincsen is füled,
megfoghatod, ha nincsen is kezed.

Az alkonyat a legszebb költemény,
ködtemplomon a legszebb falikép;
ha ilyet alkotnék valamikép,
halhatatlanságom nem félteném.

Az alkonyat a lelkemnek tava,
melyen hattyú módjára útrakél
s csak hagyja, hagyja, hogy ide s tova
ringassa rajta az esteli szél.

1941

2009. március 17., kedd

A balerina


Róna Viktór és Orosz Adél




Gyermek éveim egy időszakát az Operaház környékén töltöttem. Nagymamámmal,néha-néha eljutottunk egy-egy előadásra. Így láthattam fenn a "kakasüllőről" Hattyúk tava ,a Csipkerózsika és a Diótörő c. baletteket.
Szép gyermekkori álom végig kísérte felnőtt életem...
Orosz Adél aki sokszor megajándékozott minket tehetségével.
Boldog Születésnapot!
Részlet a Kultúra.hu-ról
Orosz Adél, a Magyar Állami Operaház vezető szólistája és korábbi balettigazgatója, Kossuth-díjas, kiváló művész, az Operaház örökös tagja március 17-én ünnepelte 70. születésnapját.

Keveházi Gábor köszönti Orosz Adélt
Keveházi Gábor, jelenlegi balettigazgató köszönetet mondott, hogy számos előadásban lehetett Orosz Adél partnere. "Ha van abszolút prímabalerina, akkor az Orosz Adél. Csak köszönetet tudunk mondani neki, és büszkeséggel emlékezni arra, amit a magyar balettművészetért tett."

Vass Lajos főigazgató szerint "az olyan csodálatos művészeket és egyéniségeket, mint Orosz Adél, éjjel-nappal sugározni kellene a televíziókban. Sőt, Orosz Adélt tanítani kellene."

Orosz Adél meghatottan köszönte meg a szép szavakat. Elmondta, hogy osztálytársai, kollégái nélkül nem lett volna az, aki. Megemlékezett tanárairól: Nádasi Ferencről, Harangozó Gyuláról, Hamala Irénről. "Köszönöm, hogy olyan koreográfusokkal dolgozhattam mint Harangozó Gyula vagy Seregi László. Tőle kaptam a két kedvenc szerepemet is, Flaviát a Spartacusban és a Királykisasszonyt a Fából faragott királyfiban. De mégis, a legfontosabbnak a családomat tartom, büszke vagyok a gyerekeimre és az unokáimra. És köszönöm a férjemnek, aki mindig mellettem állt, és segített, hogy fel tudjam nevelni a gyerekeimet. Most pedig itt van ez a hetven év... Remélem, hogy még hetvenet megérek... drukkoljatok!"

2009. március 15., vasárnap

„Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, mikor festek.”

Egry József (1883 - 1951)

Egry József (1883 - 1951)

A horgász, 1935 körül
95x69 cm
olaj, tempera, papír
jelezve jobbra lent: Egry József
Janus Pannonius Múzeum, Pécs


Virágzó mandulafák
90x110 cm
olajpasztell, papír
jelezve jobbra lent: Egry József Badacsony
magántulajdon

Napszámos paraszt családban született. Autodidakta módon kezdett, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellé. 1910-től állított ki. Az I. világháborúban gyakorlat közben súlyos beteg lett baleset következtében, ez után Badacsonyba került gyógyulni. Ott talált rá szülőföldje levegőjére. 1918-ban feleségül vette kórházi ápolónőjét, és Keszthelyen telepedett le. Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel festett zaklatott, nyugtalan képeket. Olaj-pasztell technikát fejlesztett ki, hogy a fényköri jelenségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson.

A fénytől átjárt légtér marad a témája mindvégig. 1924-1929 között megtalálja a rendet. „Aki belép a természetbe, elveszti reális valóját.” Szivárvány képét a Grünewald isenheimi oltárán látott szivárványos félkör halál utáni lét szimbóluma befolyásolta. Ezt bevonta saját fényjelenség-megfigyeléseibe.



Szivárvány, 1940
106x130 cm
olaj, vászon
jelezve jobbra lent: Egry József 940
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém


Önarcképei és a Kikiáltó, ami rejtett önarckép, magányosságának dokumentumai.

Egészségi állapota romlása miatt olaszországi utakra ment. Taormina (1930), majd Nervi (1938) ezekről az utakról származnak. Az ott látott erős fények megszilárdították elképzeléseit.
Művei egy témát variálnak. Egyszerre szétbont, és szerkeszt. A természetelvűség új értelmezése ez, amely teljesen eredeti hang az európai festészetben, és a balatoni táj igézetében 1 nagy művész következetes munkájával jött létre.

Utolsó befejezett műve az 1944-es Aranykapu. A delejes víz közepén vitorlát bontó férfialak. A víz körülöleli őt, magával ragadja ismétlődő körökkel a mindenség tágabb tere felé.

2009. március 14., szombat

Amiért szeretem...


Volt olyan szakasza az életemnek, amikor az alábbi "üzenet" Lázár Ervintől segített.
Humorával, bölcsességével, egyszerűségével...Hálás vagyok érte!


Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Bemutatkozunk

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek – gondolom –, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé… És már kopog is, kopp… kopp.
Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. „Rossz jel, hű, de rossz jel!” – gondoltam. Nézek a dombhát felé… Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova?
Az meg ott már lépni készült. Na, néztem riadtan, mindjárt a Ráday-kastély tetején lesz.
S ebben a pillanatban csöngettek. Nagyon vidáman szólt a csengő. Mert az én csengőm tud vidáman szólni, kétségbeesetten, egykedvűen. Aszerint, hogy éppen ki nyomja kint a gombot. Ugrottam, tártam az ajtót. Na, mondhatom! Még az állam is leesett. Egy macskaforma kis figura állt az ajtóban, fekete kalapban, piros ingben, farmernadrágban, a lábán ormótlan bakancs lotyogott-kotyogott. Már nyitottam a számat, hogy ilyesféléket mondjak: „Kicsoda ön, uram, és mit akar?” – de nem jutott rá idő, mert az ott kint rám kiáltott:
– Fussunk!
Eszembe jutott rögtön a Szomorúság. Hej, lehet, hogy már ott kipeg-kopog az ablakomon! Nosza, neki a lépcsőháznak! Ropogott a cipőnk talpa, mint a géppuska, a fordulókban meg csisz-csosz, csisszent-csosszant, aztán megint ripp-ropp, klipi-klapi… De a második fordulóban észbe kaptam. Megálltam.
– Hiába futunk. Úgyis elkap.
Megállt a nagy bakancsú, és szelíden rám nézett.
– Mikkamakka vagyok – mondta. – Hallottál már rólam?
– Még nem.
– Akkor most majd hallasz – hadarta. – Fussunk!
Most már nem aggályoskodtam. Futottam. Ha egyszer Mikkamakkának hívják, nem lehet akárki. Futottunk végig a falun, ahogy a lábunk bírta. A szembejövőknek kikerekedett a szeme láttunkra. Nicsak, itt fut egy medveforma férfi meg egy gyerekforma macska! Ettől elnevették magukat. A nevetés ránk is ránk ragadt, a réten már nevetve futottunk.
– Az ott a Négyszögletű Kerek Erdő – mutatott előre Mikkamakka, s tudtam, ha benn leszünk a fák közt, már meg vagyok mentve.Bent az erdőben aztán kiszuszogtuk magunkat, s megfordultunk. Lássuk csak, hol az a Szomorúság! Ott volt mögöttünk. De már oszladozott, foszladozott, sápadozott, halványodott. Eloszlott lassacskán, mint a köd. .:.

Aki megrajzolta Mikkamakkát

Ki ne ismerné Lázár Ervin hőseit, Mikkamakkát, Szörnyeteg Lajost, Bruckner Szigfridet, és a Négyszögletű Kerek Erdő többi lakóját? Az író megálmodta, mi felnőttünk rajta, de ki volt az, aki megformálta, aki testet alkotott nekik, és lerajzolta őket? Nos, ő Réber László grafikusművész, aki számos más mesekönyvet illusztrált már.

2009. március 9., hétfő

Újra virágzik

A fűben találtam a szásszorszép virágra, gyönyörű!

Mit mond a virágszimbolika:
+ A rózsa a szépséget, a titoktartást, a szerelmet, az életet, a vért, a halált és az újjászületést jelképezi. Az alkímiában a hétszirmú rózsa szimbolizálta a bölcsességet. Jelentése színenként is változik. A kék a lehetetlent, a vörös és a fehér együttese az ellentétek egységét, a piros a szerelmet, az arany a tökéletességet jelenti.
+ A liliom a tisztaság, a tökéletesség, a könyörületesség és a fenség megtestesítője.
+ Az írisz a szivárvány görög istennőjéről kapta a nevét, az Istent és az embert összekötő hidat jelképezi.
+ A napraforgó jelképrendszere szorosan kapcsolódik a naphoz. A keresztényeknél az engedelmesség virága. Ártatlanságot, szerénységet sugall a szásszorszép, míg a tulipán a tökéletes szerelem, a pipacs pedig a múlandó szépség jelképe.

Forrás:otthon.hu/

Megörvendeztetett hosszú idő után az ablakomban telelő fokföldi ibolya a virágzásával


Weöres Sándor
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.

Se fánk - se fánk...



Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó felkiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt, biz egy sziporka sem.
Holott már kezdett esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk? – gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk is csorgott, fényesült a szánk:
Csak hűlt a fánk és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átszaladok a szomszédba!” – mondom én...
Jaj, úgy röstellem, - húzódott szegény,
És nagyokat zötyögött Nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk.

2009. március 8., vasárnap

Humoros Romhányi József



Nőnap alkalmából bocsánatot kell kérnem hölgy társaimtól,de én a vidám érces, kitűnő költőt hívtam segítségül, akinek nagyon sok verse már megkacagtatott.
A "rímhányó Romhányi" - így hívták barátai Romhányi József-et, akinek annyi remek magyar szöveget, filmforgatókönyvet, rajzfilmet, versikét, aforizmát és aranyköpést köszönhetünk.
Nézzük az élet humoros oldalát
Romhányi József: Marhalevél

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:

Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
Midôn megláttam a legelô elôtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
vad féltés öl a szívemig férkôzve,
és átjárja ó mind a kín,
velôscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gôg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égô tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.

Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...

2009. március 6., péntek

A sötét középkor

Kérem, csak semmi politika!


Stifolder fotoblog képeiből választottam, címe:
A levitézlett stég...
Úgy érzem ez igen találó a következő eszmefuttatáshoz.


írta: Xaxofon

„A Sötét középkor...
Tételezzük fel, hogy én egy igen jó dolgozó vagyok, ezért a léggömbhámozó Bt., ahol dolgozom, azt mondja, ad nekem 300.000 Ft fizetést.
Jó sok pénz ez, örülök is neki!
Aztán jön az állam, és azt mondja a bétének: gratulálok a bevételedhez, és amiért ezt a pénzt a dolgozónak adod, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek tőled:
Nyugdíjjárulék (18%) 54 000 Ft
Egészségbiztosítási járulék 33 000 Ft
Egészségügyi hozzájárulás 1 950 Ft/fő Munkaadói járulék (3%) 9 000 Ft
Szakképzési hozzájárulás (1,5%) 4 500 Ft
Így aztán mire a a munkáltató levegőt vesz, máris kifizetett az államnak 102 450 Ft-ot, a fizetésünk tehát rögtön 402 450 Ft-jába került, úgy is vehetjük, hogy 400.000 Ft a bruttó fizetésünk, hiszen ennyibe kerülünk a cégnek.
Na de mi sem lélegezhetünk fel, hiszen miután megkapjuk a pénzt, a kedves Nagy Testvér ismét megjelenik, most nálunk, és azt mondja, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek tőled:
SZJA 84 750 Ft
Nyugdíjjárulék 8,5 % 25 500 Ft
Egészségbiztosítási járulék 4% 12 000 Ft
Munkavállalói járulék 1% 3 000 Ft
És mire feleszmélünk, az állam lenyúlt tőlünk 125 250 Ft-ot, 174 750 Ft forintunk marad.
Persze ezzel még nincs vége a sornak, elmegyek a boltba, vásárolok ezt-azt. A termékek árába további 20% ÁFA került bele, tehát ebből a pénzből valójában csak 145 625 Ft értéket vásárolhatunk, állam ismét eltesz 29 125 forintocskát.
Ez a legegyszerűbb eset volt, lehetne még fokozni, ha a pénzünket félretesszük, és lakás veszünk belőle, hiszen azután illetéket fizetünk (a duplán adózott pénzünkből vettük), és ha pár év múlva eladnánk, ismét illetéket fizetünk (a triplán adózott pénzünk után negyedszer).
De autóvásárlással se járunk jobban, átírási illeték, gépjármű adó, üzemanyagba épített ÁFÁ-n felüli terhek.
Ha pedig bankba rakjuk, a kamat után 20% adót fizetünk.
Hogy ne legyen szép az élet be fogják vezetni a vagyonadót, úgyhogy a 2-3x adózott pénzből vett dolgaink után még évente fizethetünk majd megint adót.
Nézzük tehát a végeredményt:
Én dolgoztam, a munkáltatóm üzleti kockázatot vállalt, munkahelyet teremtett, létrehozott valamit.
Ehhez képest ki keresett a legtöbbet?
Az állam keresett a 300.000 Ft-os fizetésemen 256 825Ft-ot.
Én pedig vehetek árut 145 625 Ft-ért.
Emlékszem, az átkosban tanultuk, hogy a sötét középkorban a gazdag földesúr kizsákmányolta a parasztokat, és 10%-át elvette a termelt javainak, aztán jöttek a papok, és elvittek másik 10%-ot!
Hogy sajnáltuk szegény parasztot, és kérdeztük, de hát milyen alapon?
20% - húsz százalék volt MINDEN teher, amit fizettek!
Ebből a 20%-ból fényűző paloták és templomok épültek, hadseregeket tartottak fent, kövérre híztak a gazdagok. Most kb. 65%-ot húz az állam a fizetésemen, még sincs pénz semmire. El kéne ezen gondolkozni, kihez folyik az a rengeteg pénz!
Még jó, hogy vége a sötét középkornak…”

Michelangelo Buonarroti

Festõ, szobrász, építész, költõ, minden idõk egyik legnagyszerûbb mûvésze. Az antik kultúra rajongója, a humanista gondolkodás elkötelezettje.

Pietá
Szent Pál székesegyház, Vatikán
Készült: 1498-1499
Ez Michelangelo egyetlen aláírt szobra. A Madonna keblén húzódó szalagra ezt véste: „MICHELANGELUS BONARROTUS FLORENTIN(US) FACIEBAT",(ford: a firenzei Michelangelo Buonarroti készítette ).
A rendkívül fiatal Madonna nem néz Krisztusra, hanem lehajtott fejjel és bal kezének csendes gesztusával belenyugvással fogadja az isteni akaratot.


Ádám teremtése

1508-1512. Freskó
Sixtus-kápolna, Vatikán
Annak a pillanatnak a drámaisága, amelyben az Úr lelket lehel Ádámba, az energikus mozdulat és a nyugalom ellentéte révén formálódik meg.

2009. március 5., csütörtök

Barkácsoltam


A mai témát kiválasztottam, Prokofjev Péter és a farkas c.szimfónikus mesét. Felidéztem régi óvodásaim arcát és eszembe jutott milyen odaadással figyelemmel hallgattuk annak idején a zenét és a hozzámondott Horváth Teri által előadott mesét.
Egy ilyen élmény után szívesen örökítették meg rajzban, festésben az átélteket.
Így jártam én is ! Készítettem egy egyszerű tojástartó felhasználásával, inkább kutyára hasonlító bábot.Méghozzá kettőt , hogy jól körbe legyen fotózva.

Péter és a farkas...

Prokofjev népszerű, zenés története a pezsdülő tavasz első napján kezdődik. A gyönyörű reggelen Péter és barátai - egy kismadár, egy macska és egy kelekótya, kerge kacsa - hihetetlen kalandokba keveredve túljárnak a hatalmas, gonosz farkas eszén. Egy valódi mese egyenesen az Óperenciás tengeren túlról!

1891.április 27 született.
Édesanyja segítségével – aki zongorázni tanította – kisgyermek korában kezdte meg zenei tanulmányait. Ötéves korában már zongoradarabokat komponált, nyolcévesen pedig már operát írt. 1903-ban kezdte el tanulmányait a pétervári konzervatóriumban, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is a tanára volt.
1908-ban lépett fel először, saját művének, az Ördögi látomásoknak a bemutatásával. 1914-ben bemutatták a Szkíták c. zenekari szvitjét, ami feltűnést keltett. Ugyanebben az évben kapta meg diplomáját, és Anton Rubinstein díjjal tüntették ki első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért.
1918-ban koncertkörútra indult Szibérián, Japánon és Honolulun keresztül az Egyesült Államokba.
1921-ben mutatták be a chicagói opera megrendelésére írott operáját, A Három narancs szerelmesét.

Ezután tíz évig Párizsban élt. 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, ahol lelkesen ünnepelték az akkor már világhírű zeneszerzőt. 1932-ben – a szovjet rendszerrrel kapcsolatos összes kétsége dacára – hazatért. 1935-ben írta meg a Rómeó és Júlia balettzenéjét.

A II. világháború alatt hazafias műveket írt. 1943-ban magas kitüntetésben, 1948-ban megalázó bírálatban részesült. Ez oda vezetett, hogy direkt politikai mondanivalójú zenedarabokkal (kantátákkal) kellett bizonyítania önbírálatát. 1951-ben újra kitüntetést kapott.

1953. március 5-én halt meg Moszkvában

2009. március 3., kedd

Női arcok a művészetben




Philip Scott Johnson videói nagy hatással voltak rám, a képsorozat esztétikai élményt nyújtott. Talán vagyunk egy páran akik szívesen nézzük e tehetséges ember Art videóját.

Egészségünkre




Carmina Burana videóit nézegetve akadtam erre az ötletes, látványos reklámfilmre.
Úgy gondoltam megosztom veletek.

2009. március 1., vasárnap

Tessék meglepődni!

Érdemes volt rátalálni! ( zene.hu )



Számos arcát megmutatta már a Neoton Família emblematikus figurája, mi most mégis olyan felvételt találtunk, amelyet eddig talán nem sokan láttak.

Ugyanis valahogy Évától nem ezt szoktuk meg. Ám sokoldalúságát és tehetségét igazolja, hogy még a világsztár, Marlene Dietrich emlékét is képes volt felidézni és úgy énekelte el a Hova tűnt a sok virág című dalt, hogy az egyik hozzászóló a következő jegyezte be:

„Éva! Ezen a felvételen olyan sugárzó vagy mint Marlene Dietrich! Zelefant”

Csepregi Évától nem megszokott, hogy mélyebben énekel, de most ezt is megmutatta és egy szál zongora kíséretében, visszafogott estélyi ruhájában szívszaggatóan énekli meg a katonák és a katonákhoz tartozó szerelmesek sorsát.

Korai reneszánsz kori festő Botticelli

SANDRO BOTTICELLI
(Firenze, 1444 - Firenze, 1510)

Itáliai festő
Eredeti neve Alessandro dei Filipepi, a "kis hordók" jelentésű "Botticelli" csupán becenév.
Apja, Mariano Filipepi tímármester egy adóbevallásában így jellemezte negyedik, legkisebb fiát: "Fiam, Sandro 13 éves, iskolába jár és beteges". Valószínűleg gyenge egészsége volt az oka, hogy nem folytatta az apja mesterségét, de mivel eszesnek és tanulékonynak bizonyult, taníttatták, ami környezetében abban az időben ritkaságnak számított. Legidősebb bátyjánál, Giovanninál lakott, akit alacsony, kövér termete miatt Botticellónak (hordó) neveztek. Ennek latin birtokos végződésű alakja a Botticelli név: a Botticellóék Sandrója. Másik bátyja, Antonio aranyozó mester volt, a Szent Lukács céh tagja.

Akkoriban született az itáliai reneszánsz egyik legismertebb alkotása,
A tavasz. A képet a belőle áradó harmónia, elegancia és szépség igazi mesterművé teszi. Értelmezéséről még ma is viták folynak, az sem világos, milyen alkalomra készült; egyesek Giuliano de Medici és Simonetta Vespucci szerelmének vagy Simonetta halálának allegóriájaként magyarázzák. A teljesen árnyéktalan, örökkévalóságot sugallmazó kertet és Flora ruháját számtalan virág díszíti; mintegy ötszáz növényfajt azonosítottak a festményen.



Botticelli másik mesterműve és a művészet történetének egyik legismertebb festménye, a Vénusz születése is ebben az időszakban keletkezett. A tavaszhoz hasonlóan Botticelli ezt a művét is a művelt, irodalomban, filozófiában, mitológiában jártas közönségnek szánta, aki megfejthette a kép rejtett allegóriáját. A kép ikonogáfiájának megfejtését valószínűleg a Firenzében uralkodó : a szépség a szellem és az anyag, az eszme és a természet egyesüléséből születik