Aki Franciaországot szürkének és lélekrombolónak látta

A kalandos életű Gauguin

1848. június 7-én Párizsban született Paul Gauguin, az egyik leghíresebb francia impresszionista festő. Gauguin a művészetéből akart megélni, kénytelen volt azonban belátni, hogy ez szinte lehetetlen.


Az 1848. június 7-én Párizsban született Paul Gauguin gyerekkorának nagyrészét Peruban töltötte. Az apja, Clovis Gauguin, aki újságíróként dolgozott a francia fővárosban, III. Napóleon hatalomra kerülése miatt döntött a Dél-Amerikába költözés mellett.

1854-ben a család - több okból kifolyólag - visszatért Franciaországba, ahol a kis Gauguin megkezdte iskolai tanulmányait. Ifjúkorában a művészet iránt még nem mutatott fogékonyságot, olyannyira nem, hogy csak a tengerészet vonzotta.

A leszerelést követően azonban komoly változás állt be az életében: megismerkedett későbbi feleségével, és elkezdett rajzolgatni, festegetni. A tőzsdeügynökségen dolgozó Gauguin olyan jól állt anyagilag, hogy szinte minden jelentősebb impresszionista festő képe megtalálható volt magángyűjteményében.

Az 1880-as évek elején Gauguin nagy döntésre szánta el magát. A tisztességes polgári életet biztosító ügynöki munkát otthagyta, és főállásban festő lett. Ebből azonban olyannyira nem lehetett megélni, hogy ha felesége nem vette volna át a családfenntartó szerepet, talán éhen is haltak volna.

A festészetbe egyre jobban belemerülő Gauguin 1891-re nemcsak családját, hanem az általa szürkének látott és lélekrombolónak tartott Franciaországot is elhagyta, és a napfényes, gondtalanabb életet ígérő Tahitire utazott. Az ottani hétköznapok azonban nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, így a festő visszatért Franciaországba.

1895-ben ismét elhagyta szülőhazáját, ezúttal örökre. Tahitin telepedett le, ahol egy 14 éves bennszülött lánnyal költözött össze. A festőnek két gyermeket szült Pahura mindvégig kitartott a fizikálisan és lelkileg is rossz állapotban lévő Gauguin mellett.

Paul Gauguin egykori barátjához, Van Gogh-hoz hasonlóan posztumusz elismerésben részesült, tehetségét csak halála után ismerték fel. A fekete sertések, A tahiti nők, A kalapos önarckép a halhatatlan festők sorába emelte a kalandos életű Gauguint, képei ott lógnak a világ legnagyobb művészeti múzeumainak falán.