2009. május 6., szerda

Nagybányai művésztelep egyik alapítója

IVÁNYI GRÜNWALD Béla
(1867, Somogysom - 1940, Budapest)



Festő, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt, majd Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múzeum). 1894-ben Egyiptomban járt.

1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás).


Áhitat (Ave Maria)
1891
Olaj, vászon, 120 x 115,2 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Része volt a nagybányai iskola megalapításában és célkitűzéseinek propagálásában.

A Nagybányai művésztetlep alkotó művészei:
Koszta József (1861-1949)
Hollósy Simon (1857-1918)
Ferenczy Károly (1862-1917)
Réti István (1872-1945)
Iványi Grünwald Béla (18667-1940)
Fényes Adolf (1867-1945)
Rippl-Rónai József (1861-1927)
Thorma János (1870-1937)
img373/2315/istenkardjaji2.jpg

Iványi-Grünwald Béla: Isten kardja



Móra Ferenc - Az Isten kardja

Attila már az új hazában volt, mikor egyszer különöset álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belőle egy ősz öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette, egyszerre maga előtt látta az egész világot, rengeteg erdőket, végtelen tengereket, fényes városokat, rettentő hadseregeket. S ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát az erdők meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.
- No, ez különös álom volt. Ugyan mit jelenthet? - tűnődött a király, s magához parancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.
- Nem nehéz ezt megfejteni, nagyúr - mondja a legöregebb táltos. - Azt jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.
Abban a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az őrt álló vitézek egy pásztorfiút vezetnek a király elébe. Különös kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú. Odanyújtotta a királynak.
- Hol vetted ezt, te fiú? - kérdi ámulva Attila.
Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.
- Ahogy ma hajnalban nyájamat terelgettem, uram királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üsző, és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki a földből. Odamegyek, ki akarom húzni, láng csap ki belőle. Ijedtemben elszaladtam, és csak messziről néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egyszerre aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már kint volt a földből az egész kard, ott feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam neked, nagyúr, mert téged illet!
- Ez az Isten kardja! - kiáltották a táltosok.
Attila pedig felnézett az égre, suhintott a karddal keletre, nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta hozzá:
"Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!
Ihol én, ihol én, pőrölyje világnak!
Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:
Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam!"
(Idézet, Arany János: Buda halála című elbeszélő költeményéből)

1904-ben a Fraknói-díj elnyerésével Rómában töltött egy évet, hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól megváltozott stílusa, a realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel.

Iványi Grünwald Béla: Kecskeméti kaszinókert


1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a Kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború előtt szabad iskolája volt. A háború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű előadású, valósághű tájképeket festett.


Őszi csendélet
51x61 cm
Olaj, vászon
Iványi Grünwald Béla 1934

Nincsenek megjegyzések: