Kányádi Sándor

Sok helyen olvasom, eleredt a zápor. Ahol én jártam a zöldellő gabonaföldeken, még a virágból kalásszá növekedett búzára is ráférne egy kis égi áldás.


Sk.fotó
Óvodás gyermekekkel sokszor mondogattuk, ha eleredt a nyári eső..." Záporeső uj,jujj,jujj, akkor jó ha sűrűn hull, régen várok esőre,
pocso-pocso-pocsolya lesz belőle..."

Kányádi Sándor Zápor c. versét
Zápor előtt, zápor után, mindig ugat az én kutyám.
Zápor előtt a felleget, zápor után a kék eget.
De amikor megindul a zuhé, húzza farkát lába közé.

Kányádi Sándor Nyári zápor

Virágon lepke,
tarka pillangó,
körüle zümmög,
donog a dongó.

Fű, virág, minden
áll mozdulatlan.
Izzad a lepke,
olyan meleg van.

"Borul, beborul,
Vigyázz, pillangó!
Bújjunk, bújjunk el" -
dongja a dongó.

Felhő az égen,
borul a napra.
Megáll a lepke
egy pillanatra.

Libbenne szárnya,
jaj, de már késő.
Dördül az ég, és
zuhog az eső.

Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.

Aztán a felhő
ahogyan támadt,
fordít a tájnak
hirtelen hátat.

Kisüt a nap, és
a kis pillangó
szárítja szárnyát,
s donog a dongó.