2009. július 23., csütörtök

Aranyló napsugarak...

Hétfőn ezzel a csodás látvánnyal köszöntött be hozzám az este, megosztom most Veletek!


Ostoros György
Az én világom . . .

AZ ÉN világom csodák világa
Mesékből szőtt messzi táj.
A színek és az álmok hazája,
Ott én vagyok a király.

Köztetek koldús vagyok,
Csak szemeimben van gőgös-szép, királyi fény
S sokszor titkon hallgatok,
Ha azt mondjátok, hogy életem csak szürke
kis regény.
- Kacajba villan néha szemetek,
De én akkor halkan rátok nevetek,
Hisz honnan is tudhatnátok,
Hogy . . . .

Az én világom csodák világa
Mesékből szőtt messzi táj.
A színek és az álmok hazája,
Hol én vagyok a király.


sk.fotó
Éj.
( részlet )
CSATTOGVA trillázott ezer madár,
Zengett a mámoros csodaerdő.
Csilingelt, kacagott minden, akár
Élő volt vagy holt. Fényes, csicsergő
Madarak csapongtak a kék légben.

A nap sugarai már a földről
Nyilaztak és a végtelenben a vén
Földteke csókban csüngött a napról,
Míg sugarai elfordultak szendén.
Mámoros, nagy készülődés forrott
A természet ölén. Jött az este.


Sejtelmes, borzadó titkok kéltek,
Torzképpé vált ott minden fadudor
Az álom fátyol-szárnyakon osont,
És rálehelt a nyitott szemekre,
Alvás előtti mocorgó csend volt,
Majd álom-szőnyeg szállt a berekre.

Még egy-két suttogó nesz remegett,
De aztán az is alábbhagyott.
A sok, apró test szendergett,
A tölgy ejtett egy magot,
A fű is lapult,
Pihegett a föld.
A harmat hullt
És a völgy
Aludt.

Nincsenek megjegyzések: