2009. július 2., csütörtök

Sarlós Boldogasszony

A kereszténység a XIII. századtól július 2-án a „nehézkes” Máriának, a Jézussal terhes Szűznek Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását (latinul Visitatio) ünnepelte. Az ünnepnap megválasztásába egy kis hiba csúszott. A szóban forgó esemény idején az evangélium szerint Erzsébet a szülés előtt állt (Lk 1,39–56), fia születését azonban már az ősegyház 8 nappal korábban, június 24-én megünnepelte. Ez lehet az oka, hogy a XVII. század derekától az ünnepet törölték a hivatalos római naptárból, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt, persze nem eredeti tartalma szerint, hanem aratóünnepként. Nálunk, hogy a többi Mária – („ősmagyarul” Boldogasszony) – ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján.
Pálnagy Zsigmond: Aratás

Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya. Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek.


Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték (napkelet!), az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az „életet” jelentő új kenyérnek szólt, és benne tudván tudatlan a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza Jézus Krisztus testének, a szent ostyának tiszteletében napjainkig töretlenül tovább él. Régi gyakorlat és hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét.




Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza (Mt 13,26–30).
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)

Szép Ernő: Kaszálnak
Három legény gyönyörűen
Egymás mellett jár a fűben.

Egyet lépnek, egyet állnak.
Ők így járnak, mert kaszálnak.

Három kasza együtt villan,
A fű közé együtt illan.

Hull a fű, hull balra, balra,
Ahogy a kaszás akarja.

Oly szépen hull, olyan lágyan,
Úgy elfekszik szép sorjában,

Mintha álmos volna, vágyna
Leborulni puha ágyra.

Nékem ez oly nagyon tetszik,
Nézném, nézném késő estig.

3 megjegyzés:

aranyosfodorka írta...

Sokszor gondolok arra, hogy a modernizálódás, a kétkezi munka értékének elveszése – lehet, hogy nagy könnyebbség, de elvesztek vele – szerintem – fontos rituálék, melyek nemesebbé tették a hétköznapokat. Nem született helyettük más, és talán emiatt is érzi monotonabbnak, nehezebbnek a hétköznapi dolgozó ember az életét. Kellenek az ünnepek, hogy kicsit „felemeljék” az ember fejét, hogy kicsit elszakítsák a kötelező dolgok egyhangúságától.

@ x >> írta...

Tartottam attól,hogy - (csak-csak volt "vallási tartalma") - esetleg több hozzászólás lesz. Szerencsére nem. (Bocs') - bár én elég alaposan utánajártam a Sarlós B.asszony témának- van is jók sok ellentmondás,- de ez most lényegtelen.)
Nem "kötekednék" én @Aranyosf.-val sem ! Kellenek az ünnepek ? (...) milyenek ?... amikor ( vízágyú - tojásdobálás - kordonok - árpádsávos zászlók - disznólábak a cipőkbe (!) - ...és hadd' ne soroljam ! Ne legyek demagóg !- sem ... "Egy a tábor, egy a zászló!" - hát...lehet gyülekezni ! - (?) - ill. kinek-kinek "kerítésen kívül" maradni !
********************************

(2.) @ x >> írta...

Ismétlésért bocs' : szoktam emlegetni, hogy (általában) a pénteki nol.hu -ban megnézem a hétvégi (országos) programokat is ! - és mondom : én már abba elfáradok, hogy elolvastam a sok lehetőséget !
(És szót sem azokról, amik elkerülik figyelmemet)- Nem kell nekem "igazat adni", de ezt a sok "műmájerkodást" (is) nehezen viselem.
[ Bocs' - meg csak tudnám feledni azokat a régebbi (tv) műsorokat = amikor megkérdezték az "utca emberét" : mit is ünneplünk x,y,z napon ?- ] - Na, de ne nekem legyen igazam !
(Bocs'- de vannak ám (20 éve) "új ünnepek" is... hadd ne soroljam ! ) -bár nekem már nem trombitál egyik fél sem...