Építészeti világnap és egy autodidakta évfordulója...

Július első napját az Építészek Világszövetsége nyilvánította ÉPÍTÉSZETI VILÁGNAPpá, hogy ezzel is felhívja a figyelmet az ember környezetét meghatározó módon alakító építészetre. Magyarországon 1988-ban ünnepelték meg először.

Breuer Lajos Marcell, vagy nemzetközileg ismert formában Marcel Breuer (Pécs, 1902. május 21. – New York, 1981. július 1.) világhírű magyar építész, formatervező, a Bauhaus mestere, Walter Gropius tanítványa és későbbi munkatársa.


Az American Federation of Arts és a Time folyóirat 1968-ban a modern építészetet leginkább meghatározó tizenhárom építész közé sorolta és ezért a formaalkotó jelzővel tüntette ki Breuer Marcelt. Ugyanebben az évben avatta díszdoktorrá a Budapesti Műszaki Egyetem. Az akkor már több mint két évtizede az USA-ban élő magyar származású építészt, aki 1902. május 21-én született Pécsett.
Breuernek nem is volt építészi oklevele. Az 1920-ban letett érettségit követően négy évig tanult a Bauhausban. Helyesebben úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Bauhausban felsőfokú műhelygyakorlatot szerzett. Majd ennek a világhírűvé vált intézménynek tanára, illetve műhelyvezetője lett. A Bauhaus-végzettséget azonban az építészeket képező jeles európai egyetemek nem fogadták el. Tegyük hozzá, hogy nem is fogadhatták el. A Bauhaus ugyan világviszonylatban feltűnést keltő, élenjáró és úttörő, mondhatni forradalmi művészeti gyakorlatra nevelt, de az építész felelősségének elengedhetetlen részét képező műszaki ismeretekben a kiképzést az intézmény nem tudta (még) nyújtani. Ezt az érdekelt résztvevők legfeljebb csak autodidaktikus módon tudták elsajátítani. Így azután a Bauhaus feloszlatása után hazatért, később világhírűvé lett Breuer Marceltól a magyar építész kamara 1934-ben megtagadta a tervezési jogosultsághoz szükséges tagságot. Miért is Breuer elhagyta az országot.
Breuer minden alkotásának kvalitását az a biztos arányérzéke határozza meg, épületeinek homlokzatait, alaprajzait, bútorait egyaránt a jó arányok tüntetik ki. Ez a kimagasló arányérzék a végső simítás alkotásainak kompozícióján. S ezzel sok kortársán túltett, pedig ezek ugyancsak jeles építészek voltak. Kortársai között volt Le Corbusier (ugyancsak nem volt építészi oklevele), Walter Gropius és Mies van der Rohe, közülük Gropiussal Breuer éveken át együtt dolgozott.

Mindvégig kitartott a szerkezeti tisztaság követelte rend mellett, architektúrája az épületszerkezetek technikai fejlődését szinte változatlan mentalitással követte. Breuer jó arányérzéke mindenkor igazodott a változó feladathoz és a szerkezeti lehetőségekhez, mindvégig domináns maradt.
Első és talán oeuvre-je legmaradandóbb értéket képviselő darabjai a Bauhaus keretében készített székek.

A sort az nyitja meg, melyet festőművész barátjának, Kandinszkijnek készített és róla is nevezett el Vaszilij-széknek. A rafinált vonalvezetésű, csővázas, bőrüléses, rendkívül kényelmes szék 1925-ben készült. Követték ezt a még híresebbé vált, krómnikkelezett csővázon fémszálbetétes szövet ülő- és támlafelületekkel alkotott székek, illetve ezek nádfonatos változatai. Ezek az 1927–28. években konstruált széktípusok a bútoripar örökzöld alkotásai. Az alkalmazott anyagok akkor merően újnak számítottak, de bútort tervező más építészek munkáiban is előfordultak (Terragni, Mies van der Rohe). A Breuer-szék fogalommá vált, időtlen értékét az említett jó arányok biztosították.

Meg kell jegyezni, hogy Breuer világhírnevét elősegítette, hogy neves társakkal kezdett el dolgozni, s az is, hogy épületei megtalálhatók Svájcban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A svájci Alfred és Emil Roth építészekkel együtt a Zürich melletti Doldertalban épített kétlakásos ház (1936) egy csapásra áttette Breuer hírnevét a berendezésről a lakóépületre. Néhány évvel később, a Walter Gropiusszal Amerikában épített családi házak ezt tovább erősítették. Ennek eredményeként Breuer tucatnyi családi ház tervezésére kapott megbízást a második világháborút követő évtizedben főként az USA keleti partjainál fekvő államokban. Valamennyit a tiszta térmértani kompozíciók, nagy ablakfelületek és a környező tájjal-kerttel való szoros kapcsolat is jellemzi. Az építész a középületeknél bizonyíthat igazán. Ezért is fontos, hogy Breuer Marcel az 1950-es években a középületek tervezéséhez érkezett: a párizsi UNESCO-palota 1953 és 1958 között épült Y alakú nagy tömbjénél ő a meghatározó építész. Jeles szerzőtársai Zehrfuss és Nervi. Az ötvenes évek egyébként is Breuer alkotómunkájának zenitjét jelentik, ekkor épül a Szent János-kolostor és temploma (1953–1961) Minnesota államban és az Angyali Üdvözlet temploma North Dakotában (1954–1962). Mindkettő tornyánál Breuer szabadjára engedhette fantáziáját. Ugyanezekben az években létesült sok más műfajú középülete is: könyvtár, követség, gimnázium. Valamennyit a kompozíció jó aránya jellemzi, (nemkülönben a továbbra is szép számban épült lakóépületeket). Az IBM kutatóközpontja (1960–1961) a komputer elterjedésének éveiben mintegy az elektronikai forradalom építészeti kísérőjeként épült. Az épület egymásba tolt két Y alakú tömbje a korábbi UNESCO-palotára emlékeztet.
Breuer Marcelt nekünk, magyaroknak különösen meg kell becsülnünk. De úgy hiszem, emlékét néhány sablonos értékeléstől meg kell tisztítanunk. Baranyában, magyarnak született. Nem a haza zavarta ki a nagyvilágba, hanem az a tény, hogy a Bauhaus-képzés technikai szinten nem ért fel az építészképzés műszaki követelményeihez. Megtisztelő, hogy 1968-ban a világ első építészei közé számítják, építészete a harmincas évektől az ötvenes évekig a nemzetközi élvonal közelében volt, három bútorkompozícíója kimagasló értékű, utólag mégis úgy tűnik, hogy több jó építész is működött a világban, akik ugyancsak megérdemelték volna ezt az elismerést, kötük több magyar is van. Nem szerepel az amerikaiak által jelölt 13 legjobb között (természetesen, mert aligha ismerték) Molnár Farkas, Forbáth Alfréd vagy Fischer József. Mindhárman legalábbis ugyanazon a szinten álltak, hasonlóan értékes épületeket alkottak.
Breuer Marcel 1981. július 1-jén halt meg New Yorkban, ott temették el.
Kubinszky Mihály írásból ( részlet )