2010. március 12., péntek

Amit nem lehet tanítani...

érezni, érezni, érezni...Nehezen tudom szavakkal elmondani, amit Kokas Klára munkássága, hitvallása jelent a mai kor emberének. Végig néztem ezt a filmet, megtekintésre ajánlom minden ember társamnak.
Még azoknak is akik az idős emberek iránt nem éreznek tiszteletet és mindenféle gúnynévvel idétlenkednek. Nézzétek meg az arcát, mily boldog, örömtől csillogó szeme, tele optimizmussal.



Milyen karizmatikus egyéniség, mily megfoghatatlan erő sugárzik belőle. (Ő valóban tudta "Hogyan kell harangot önteni..."Angel Éva után szabadon.)


Zenével tanítok

2 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Jó a film és csodálatos Ember volt a főszereplője. Jó lenne tudni, vannak-e ma hozzá hasonlóan gondolkodó FIATAL pedagógusok is ? Van-e még türelem a felnőttekben a gyermekek iránt ? Van-e még IDŐ így élni, vagy ténylag csak a rohanásról szól-e az élet ?
(Észrevetted-e, meghallotad-e, hogy a film elején a szöveg alatt, a háttérben egy tücsök is "szerepel"?)

kyba írta...

Nagyon jó a hallásod, mert valóban az eltelt 1 mp után amikor a zene halkul akkor hallani a tücsköt. Az én gyerekzsivajtól kopott hallásom már nem olyan érzékeny, köszönöm a figyelmedet.
A film nagy hatással volt rám még most is. Próbáltam én is ilyen spontán ( akció )falfestészetet a Duna-partra a Nyári Péntek esti korzóra megvalósítani, de agyon szervezték Pl.: pályáztatni kell milyen témában, díjaztatni kellene, hogy legyenek motiválva a gyerekek,
vagy kérdezzük meg a lakosságot mit látnának szívesen, meg engedik -e, féltek hogy elharapodzodik a falfirka stb... így én kiszálltam azóta sem valósult meg.Még most is évek óta éktelenkedő firka díszeleg és ad méltó hátteret a nyári hétvégi programnak."Jó az öreg a háznál, ha ugyan csöpp esze sincsen..." - ezt magamra értettem!