2010. március 21., vasárnap

Költészet Világnapja van,...

a Költészet Napja továbbra is április 11.
A költő a nyelv azon művésze, aki a legközvetlenebbül fejezi ki az emberi lényeget; ennélfogva igazi költészet az, ami mindig aktuális.

Inf.: innen A Költészet Világnapján



Idézhettem volna számtalan szebbnél szebb verssorokat e jeles nap alkalmából,de válogatásaim közben erre az oldalra bukkantam.
A hozzászóló " lénanéni " gondolatait nagyon jónak és méltónak találom.

POZITÍV GONDOLATAIT fogadjátok, szeretettel....
2009. március 22., vasárnap - 9:16 am

‘Gyertek szavak, gyertek csak ide,
hátha kisül egy sovány versike,
hogy legyen, ami lelkem megtöltse,
hogy csitulna kissé éhes görcse.
Mert pénz ma sincs. Ma is az kapja,
kinek van bátyja, anyja, apja,
bisznisze, rangja, káeftéje,
bácsikája és nénikéje.’

Több, mint tizenöt éve írtam ezeket az ügyetlen sorokat, amikor az anyagi gond hurokként szorult a torkomon. Én, személy szerint, úgy érzem, hogy számomra egy néhány rigmus, vers(?) megírása adta vissza az emberi önbecsülésem, hogy vagyok valaki, valamire való, még akkor is, ha társalmilag peremre szorultam.

Most, amikor a netem próbálom publikálni versikéimet, írásaimat, meglepődve tapasztalom, hogy milyen sok ember ír, és jól ír, egy olyan korszakban, amikor az olvasás kezd kimenni divatból, amikor eszement hajtásban élünk a mindennapi anyagiak előteremtéséért, amikor könyvre, versre évek óta nem jut, mert kell a gyermeknek cipő…

Költészet. Ott él mindegyikünkben a szépre való hajlam, a vágyakozás a harmóniára, az értékteremtés ösztöne. Nem mindenkinek van bátorsága megpróbálni. Nem mindenkinek egyformán éhes a lelke a szépre, és azt hiszi, hogy időpocsékolás a verselés.

De örömmel látom, hogy rengeteg ember van, akinek lételemévé vált egy pár sor, rigmus, vers megírása, és a mindennapi versolvasás.

LGT-ék valamikor azt énekelték, hogy: ‘A zene, a zene, a zene, a zene kell’, én meg átírom, és azt mondom, hogy kell a szép szó, kell a költészet, kell a vers, mert ez a legjobb orvosság minden lelki fájdalmunkra, ez a legfőbb menedék, ez az a sziget, ahol ismét embernek, igazán embernek érezhetjük magunkat.

És remélem, hogy egyre többen értik meg, hogy nem kell anyagi eszközökkel, pénzzel, arannyal, bankbetétekkel bizonyítsa az ő emberségét, nagyszerűségét.

Az ember önmagában nagyszerű.
Az ember csoda.
Az ember költészet.


2 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Igaza van lénanéninek !
A szavak kincsek, sokat érnek
engedd be őket,
ha a szívedig elérnek !

Névtelen írta...

(Szokásom mondani : nem kell mindent elhinni... és pl. nem tudom, ki lehet "Lénanéni" ?) - Valamelyik tv.műsorban hallottam a napokban ( talán Záróra-ban ?- egy "szakembertől"-) Kb. : "napjainkban a zene a legnagyobb közösségteremtő erő..." - [ Bár én a több ezres létszámú "tömeget" nem nevezném "közösségnek" - stb.] -
Ha nem is a témához tartozik :
Fordító/szövegíró (?) Varró D.