sk.fotóA mind hosszabbra nyújtózkodó nappalok, és a csendesebb nagyböjti időszak a kikeleti készülődésre összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét. Itt-ott még ma is él a hagyomány, hogy március 4-én, Kázmér napján - ha engedi az időjárás - a méhészek kiengedik kaptáraikból a szorgalmas kis munkásaikat, erőt gyűjteni. Ezt a napot rendszerint patkányűző napként tartják számon. A Muravidéken érdekes szokás kapcsolódott ehhez a naphoz a régi babonás időkben. A gazdasszony azért, hogy kiűzze a patkányokat az istállóból, vagy a házból - ha esetleg már oda is befészkelték magukat - éjjel háromszor körülszaladta a házat, közben a kezében tartott, egyéves mogyorófa vesszővel verte a ház falát. Ez az akció egyébként csak akkor volt hatásos, ha éppen újholdkor történt. Ha minden feltétel megvolt, akkor azt mondták, biztosan elmenekülnek a háztól a patkányok. A tavasz első hónapja, a Kos jegyébe váltó csillagkép alatt hozza el a várva-várt kikeletet, amikor a fakadó rügyek, az ébredés és a "böjti szelek" évadjában, - különösen eleinte - még vissza-visszakacsinthat a tél, amit nem is lehet túlságosan zokon vennünk. Persze másutt türelmetlenebbek az öregek, mert szerintük: a márciusi hó még akkor sem kívánatos, ha zsákban viszik keresztül a határon, mert ártalmas a veteménynek. Mindenesetre a földművelők számára ez a hónap már a kinti munkák kezdete. Vége a téli szobafogságnak az asszonyok számára is, ők is hozzáláthatnak a ház körüli tennivalókhoz.
Március 7. Tamás napja
Ezen a napon nem kellett semmi különleges dolgot művelni, a névnaphoz azonban kapcsolódnak szólások. Az egyik szerint: "Tamás, aki jobb ember, mint három más." - arra utal, hogy e hónapnak az időjárása már jobb, mint a három "ember" nevű hónapé (szeptemberé, novemberé és decemberé). Vagyis, akár fúj a zord szél, akár hull a hó, jobb ilyenkor az időjárás - mert mégiscsak kifelé megyünk a télből. Egy másik szólás arra figyelmeztetett, hogy: "Ami tiéd, vedd el, ami másé, kerüld el. "= "Ami másé, nem Tamásé."
sk.fotóDélutánra rövid ideig szállingózott a hó.
Áprily Lajos Virág-ének
Odalent a folyón szakadoz már
roppanva a téli palást.
Jöjj le a fűzfa-berekbe,
nézd meg a jég-rohanást.
Hullámot a mélybe szorítva,
a lelkemen áll a palást.
Ülj le a lelkem partján,
várd meg a rianást:
Arany-fejszés tavasz jön
gátolhatatlanul.
A part virága halni
szabad hullámba hull.
Te ringó rózsa-szirmot
szelíd kézzel kifogsz.
Vizemben, karcsú asszony,
megint fürödni fogsz.
3 megjegyzés:
(Szokásom mondani, a "polihisztorok kora lejárt!"- sem "baranyaiságommal" sem "pécsiségemmel" nem "büszkélkedve...) szóval :én azt a mondást még nem hallottam! Attól még lehet... mint pl. ilyenek : (?) -
" Nevezték már a várost (Pécs) "kies Tivolinak"... hasonlították Raguzához, Athénhez... " .... A Mecseket összemérték azzal a heggyel, amelyre a Sátán felvitte az Urat,és azt mondta neki lemutatva az alatta elterülő városra : "Ezt mind neked adom, ha imádsz engem..." - (s e díszes jelzőket nem kisebb nevek tűzték a város mellére, mint Móricz Zs., Juhász Gy., Babits M., Németh L. )
Idézet :
Tüskés Tibor : Nagyváros születik (c.könyv) Szépirodalmi K. / 1975 (!) - [ retro] :-)
Csak-csak kénytelen vagyok (?) megjegyezni,- hogy ... a Nőnap alkalmából- kívánom, hogy mindenkin hatalmasodjanak el ( legalább kis időre) a "testi-lelki jó érzések!" -
[ Fiatalabbaknak... esetleg Clara Zetkin... (Google) - a szüfrazsettek...és egyebek.) :-) :-)
Ha több időm lenne (?) pl. Szécsi Pál: Egy szál harangvirág...(zene) - vagy kinek milyen "zörejek" esnének jól... ilyenkor. :-)
Eléggé várom én is az idő javulását, még akkor is, ha tudom, hogy a március eleje azért még nem tavasz. De olyan hideg szelek fújnak erre mifelénk, hogy újra elő kellett vennem a melegebb kabátomat :-(
Megjegyzés küldése