2009. október 15., csütörtök

Beszédfejlődés...

A napokban olvastam Haway blogját és csodálkozva olvastam gyermekei kisgyermekkori, szóhasználatát.
Gyermeknyelv
Utána olvastam és a korai beszédfejlődés Bácsi János tanulmányaiban véltem felfedezni a miértjét.


Minden csecsemő 10-nél több de 100-nál kevesebb fonémából (jelentés megkülönböztető hang ) választja ki anyanyelve hangkészletét, s először ezeket gőgicséli. Az édesanya beszédét már érzékeli a magzat az anyaméhben. Francia pszichológusok kísérletekkel bizonyították, hogy a néhány hetes csecsemők intenzívebben szopják a cumit, ha anyanyelvű szöveget játszanak nekik magnóról, mintha idegen nyelvűt. Sőt a gyerekek 3-4 éves korig olyan beszédhangokat is meg tudnak különböztetni, amelyet szüleik már nem.

Ha egy csecsemőnél súlyos halláskárosodás vagy süketség áll fenn, akkor nem lesz képes a beszédhangok észlelésére (a fonológiai komponens szelektív vesztesége), de ez nem jelenti azt, hogy egy „jelelő” nyelvet ne tudjon elsajátítani, azaz a grammatika szelektív megőrzést mutat, mivel a „jelelő” nyelvnek is van „morfológiája”( alaktalansága ), „szintaxisa”( a szavak szószerkezetekké és mondatokká kapcsolódása ), szementikája ( jelentéstana )pedig meg kell hogy egyezzen a természetes nyelv szemantikájával.

Egy-egy természetes nyelv eddigi élete során kb. 1 millió tartalmas szót, hozott létre. Tanulnunk kell, de sérülésmentes fejlődés során semmilyen nehézséget nem okoz egy gyermeknek ez az elképesztő teljesítmény. A szótanulás általában az első életév táján kezdődik el, s életünk végéig tart.

A tudósok évtizedek óta feljegyzéseket készítenek a gyermekek első szavairól. E feljegyzéseket összevetve azt tapasztalhatjuk, hogy a világ bármely nyelvén megszólaló gyermek első szavainak jelentése kísértetielyesen hasonlítanak a többi nyelven megszólaló gyermekek első szavaihoz. Ezek a szavak nagyrészt tárgyakat neveznek meg, ezen belül: a) ételeket, b) testrészeket, c) ruházatot, d) járműveket, e) játékokat, f) állatokat és g) embereket. Egy másik részük: cselekvéseket, mozgásokat, tulajdonságokat. És van még egy csoport, amelyeket rutinszerűen használnak a társadalmi érintkezésben. Pl.: igen, nem, szia.

Szerintem a fent említett esetben a játékos fonémából, hangképzésből, végtelen variációt alkottak és éltek a szójátékkal, használták a mindennapi életükben. Bizonyítja ,a nagyon kevés az általunk felismerhető hangutánzószó a felsorolásból.

Tizennyolc éves korára egy átlagos középiskolát végzett ember 45.000 szót ismer! Ez azt jelenti, hogy egyéves korunktól napi 10 szót, azaz minden ébren töltött 90. percben egy új szót kell megtanulnunk érettségiig.

Hogyan vagyunk képesek ilyen szómennyiség elsajátítására? Különösen nehéz a kérdésre válaszolni akkor, ha elfogadjuk, hogy a szó végletekig sűrített szimbólum, amely jelentésén egy közösség minden tagja ugyanazt érti. Bár a használat során még az egyjelentésű szavak is kerülhetnek olyan értelmezésbe, hogy használatuk nem az eredeti jelentést hordozza. És azt se felejtsük, hogy memóriakapacitásunk véges.

Gyakorlatban találkoztam már sok sok hangutánzó gyermekek által szívesen használt több értelmű szavakkal pl.:tü-tü, lehet ez autó hangutánzása, de jelentheti azt hogy inni kérek, vagy alvó állatkát rongyot, párnacsücskét kéri stb...

Valószínű, hogy a szavakat - legalábbis egy idő után a már meglévő tudásunkat felhasználva tanuljuk és tároljuk, vagyis egy új szót jelentéseire bontva úgy építünk be mentális lexikonunkba, hogy hozzákapcsoljuk a már ott tárolt ismereteket tükröző szóanyag jelentésihez.

Ezt a tanulási folyamatot a következő ábra próbálja szimbolizálni:

4 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Érdekes, amiről írtál. Milyen jó lenne, ha valami csoda-szerkentyűvel meg tudnánk számolni, hogy hány szót ismerünk. Nyilván nagyban függ azért ez az olvasottságtól, a kultúrális környezettől és egyértelműen a családtól is.

Névtelen írta...

(Ez igen jóra sikeredett! Piros pont! Sajnos,vagy szerencsére - időm nem nagyon maradt már erre.)
Most csak annyit : már 1976-ban (!) volt egy hanglemezünk ( külföldről..) amin halk (komoly )zene - ill. + az anya szívdobogása volt hallható. (ahogy azt a magzat hallja) - ezt "kellett" lejátszani /hallgatni a kismamának. (Állítólag a magzat (fiam) "megnyugodott" tőle.
Sajnos a többi dolgot már elfelejtettem. Leginkább azt, kinek is adtam "kölcsön" a lemezt - és bizony nem adta vissza.
( Mellesleg engem pl. kimondottan zavart!- (?) ha hallottam én is.)
********************************

Névtelen írta...

@Aranyosf. - csak neki ne állj/kezdj még ennek is ! :-) :-)
Szerezz egy (valamilyen) programot (?) - abba pl. a blogodat "benyomatva" - minden bizonnyal a "szókincsed" megállapítható lenne.
:-) :-)
**********************************
Én is csak a netről tudom : van az "aktiv"(használt) és a "passziv" (ismert,de nem használt) szókészlete az embernek. Nagy a vita, hogy kb. mennyi lehet!
Közepes végzetts.ember : 8-9.000
Olvasott embernek ennek 2-3 X-a (is)lehet.
Alacsony iskolázotts. 3-4.000 szó
****************************
Másképp'
8-9 ezer ismert szóból általában 3-4 ezret használunk. (?)
Vita : Arany János kb. 20 ezer - vagy 35 ezer szó ( géppel számolták meg!)
Shakespeare 24 ezer
V.Hugo 28 ezer
*******************************
Olvastam valahol...pl. Angliában kb. 2 ezer szóval "lehet elboldogulni" - gyengén...
Középpf.nyelvvizsga kb. 3-4 ezer szó
***************************
Na, ennyit !
(ez jó téma volt...) :-)

Unknown írta...

Köszönöm az utánajárást, érdekes volt olvasni. Én úgy emlékszem vissza, de ez nem biztos, hogy így is van, hogy nagyrészt fiam találta ki ezeket a szavakat, Leány csak partner volt többnyire a használatban. Fiam a vicces, érdekes dolgokra alkotott új szavakat, vagy ha valamiért közel állt hozzá. Ez látszik pl. abból is, hogy a macskára rengeteg becéző nevet alkotott, mert nagyon szerette a cicákat. Játszottak a szavakkal valóban.