2009. november 24., kedd

Kisérletező...



Moholy-Nagy László (1895-1946), aki Kassák Lajos köréből indult és az ott kapott szellemiségből táplálkozva emelkedett a modern művészet legnagyobb mesterei közé.

Pályatársaihoz hasonlóan ő is jogot tanult. Beiratkozott az egyetemre, az első világháborúban szerzett élmények hatására azonban pályát változtatott. A fronton már – mint a bajtársairól készült mozgalmas, expresszionista rajzai tanúsítják – művésznek készült. Leszerelését követően Szegeden élt, ott rendezte első kiállítását. 1920-ban Bécsbe ment, itt személyesen is megismerkedett Kassákkal, majd Berlinben telepedett le. Ez a város volt a húszas évek elején a közép- és kelet-európai, mindenekelőtt az orosz avantgárd, egyben a konstruktivizmus szellemi centruma.

Moholy-Nagyot, aki addig a kubizmus és a futurizmus sajátos elegyét mutató hagyományos portrékat és tájképeket festett, szinte egyik napról a másikra meghódította a világmegváltást hirdető irányzat romantikus ideológiája, melynek nonfiguratív elemekből építkező gyakorlatát is magáévá tette. Minthogy Kassák ugyanebben a szellemben szerkesztette Ma című folyóiratát, magától értetődő, hogy Moholy-Nagy rendszeresen jelentkezett munkáival a lapban.

Amikor a Bauhaus igazgatója, Walter Gropius egyik vezető tanárának, Johannes Ittennek a távozását követően utódot keresett az előkészítő tanfolyam vezetésére, végül a magyar festő mellett döntött. Választása sikeresnek bizonyult. Moholy-Nagy ugyanis vérbeli kísérletező alkat volt; nemcsak a festészetben próbálkozott új módszerekkel, hanem az új médiumok (fénykép, film) lehetőségeit is kutatta, mivel azt vallotta, hogy az ipari civilizáció a művészettől is a korábbiaktól eltérő formákat és műfajokat kíván. Ebben a szellemben tanított a Bauhausban, amely radikálisan szakított a hagyományos akadémiai képzés elveivel, amint erről szóló könyve jól példázza (Az anyagtól az építészetig). A fémműhely vezetője, szerkeszti az intézmény nevezetes sorozatát, amelyben a kor legnagyobbjai, Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Walter Gropius, Kazimir Malevics, Théo van Doesburg publikálnak. De eközben sem hagy fel az alkotómunkával, csak éppen merőben más értelmezést ad neki, amint arról a végleges formájában 1930-ban megszületett



Fény-tér-modulátor, az első mobil (mozgó plasztika) tudósít. Nemcsak tanárként vallotta azt, hogy a hagyományos művészt fokozatosan a mindennapi élet tárgyi környezetét megteremtő ipari formatervező váltja fel; magára nézve is ezt az utat tartotta követendőnek. Amikor 1928-ban távozott az intézményből, a konstruktivista képek mellett díszleteket tervezett, cikkeket írt, alkalmazott grafikával foglalkozott. 1937-ben az Egyesült Államokba ment, és Chicagóban megalapította a New Bauhaust, ahol folytatta a Németországban megkezdett munkát: designerek képzésévei foglalkozott.



Kép: Féltékenység

Moholy-Nagy László (1895-1946) a Bauhaus stílusának vezéregyénisége, tanára. Kísérletező kedvű, minden művészeti ágba (fényképezés, filmezés, festészet, költészet, díszlet tervezés, design) belekóstoló polihisztor, akiben a fény-tér modulátor megalkotóját is tisztelhetjük. Berlinben, majd Chicagóban élt, ahol egy ideig a New Bauhaus főiskola irányítójaként tevékenykedett, majd 1939-ben megalapította a "School of Design" intézetet, melyet 1944-ben főiskolává neveztek ki.

Az infó az alábbi oldalról:
Képzőművészet

Lassan tölti be, nagyon érdekes Mo. történelme, képzőművészete, irodalma és zenéje képekkel és ismert zeneművekkel.

2 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

http://elib.kkf.hu/hungary/magyar/history/HUN.htm

Ez a hivatkozott/ajánlott lap pontos címe. Egyébként nagyon jónak tűnik, de elég nagy anyag. Végig fogom böngészni, kösz az ajánlatot.

Névtelen írta...

Nem kisebbítve az említett személy munkásságát, de esetemben,ha a bauhausról hallok, akkor főleg BREUER Marcell létezik,- ( lehet,mert Pécsett született, olvastam róla,és eléggé méltatlanul elfeledve ?- stb.)- lényegtelen, hogy pl. épületekben is azt kedvelem. stb.
Nagyobb gondom : tegnap (hétfő) "elkaptam egy filmet" (?) Kondor Béláról (?) - főleg felesége visszaemlékezéseit,- aki elmondta egy-egy képről, hogy mit akart (volna) abban "üzenni" az utókornak ?- ill. a művészettörténészeknek (?) - kész' kabaré, hogy olyasmiket mondott (munka közben/után) na, ezen törje a fejét az utókor !
Bocs',ha megint nem a témához kapcsolódott mindez,- csak elégé hatása alatt voltam. :-)
(valahogy ezért nem túlzottan szokásom a műalkotásoktól "elérzékenyülni"... vagy a "gyönyörtől bepislini" ( + sznobság) - de ez is egy más téma lehetne.