2009. december 27., vasárnap

Karácsony napjai...győz a külsőség...

vagy győz a megszokás hatalma felettünk, vagy ahogy szüleinktől láttuk, tehát otthonról hoztuk. Lehet, hogy a szomszédnál láttuk! Leutánozva lépést kell tartani!? Ez a világ erről szól, nem szabad lemaradni.. lépést kell tartani ész nélkül!
Egy kis visszatekintés, amiről nem beszélünk de szükségét érezzük és fontos , hogy az ünnepi hangulat kellékei legyenek. Szokásainkra itt a mélyebb magyarázat....







A karácsony szláv eredetű szó, legősibb alakjában "lépő", "átlépő", "fordulónap", "napfordulat" lehetett a jelentése. Orosz nyelvjárásokban "pusztulást", "halált", "végórát" is jelentett. E baljós fogalmak a téli hidegre, hosszan tartó sötétségre, az óév szellemére vonatkoznak. Karácsonyi szokásaink között sok a halállal, szellemjárással kapcsolatos hiedelem.
December 24-e, Ádám-Éva napja a karácsonyi ünnepkör legjelesebb napja karácsony "vigiliája", az adventi időszak utolsó napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, mosogatni. E napon a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hozhatott a családra.
Az eladó lányok ha az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták vőlegényüket. A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak.
E napon állítunk karácsonyfát, melynek előzménye egyrészt a termékenységet, életet jelentő életfa, termőág. Másrészt középkori egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés törtenetét. A paradicsomi életfát örökzölddel, fenyőfával helyettesítették.
A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állításánál is újabb szokás. Ajándékot régen a kántálók, betlehemezők kaptak, ételfélet, esetleg egy kevés pénzt. Sok helyen a karácsonyfa és a rajta lévő nyalánkságok jelentették az ajándékot.
December 25. - karácsony napja, a téli napforduló ősi ünnepe, a kerszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, az életet adó fény megszületésének napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe. Ez a nap munkatilalommal járt, csak a legszükségesebb munkákat végezték el.
Ez a nap a betlehemezés ideje. Ekkor mutatta meg eredményét advent, Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca napja andrásoló vagy más jósló cselekménye. Az éjféli "misevégző" harangozással fejeződött be a napfordulás, a születés szent időszaka.
Az ekkor megterített karácsonyi asztal, a házi oltár a hálaadás és a könyörgés eszköze volt.
December 26. - karácsony másodnapja István napján zabot és sót szenteltetett a régi falu népe, regősök járták a házakat. Istentisztelet után "istvánoltak": zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték fel az Istvánokat.

A karácsonyfa története

Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb és leglátványosabb ünnepi szokás. A karácsonyfa állítása nem számít régi szokásnak.
A különböző ünnepek során a fák, örökzöld növények szerepe minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A karácsonyfa bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa jelentéssel bír; eszerint ez a fa Jézus családfáját is jelenti. Valamint kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára esik.
A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luthet Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.
Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik. Egy strasbourg-i polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették.



Magyarországon csak a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Először csak a nemesi családoknál - előszőr Brunswick Teréz, martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben -, kesőbb a módosabb polgároknál is elterjedt. A parasztok körében csak ebben a században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa-állítás.

Angliában ma sem szokás fenyőfát állítani, helyette fagyöngyből készült koszorút függesztenek a mennyezetre. Van ahol az a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli lény hozza.
A karácsonyfadísz korábban alma, dió, házilag készített sütemények, mézeskalács volt. Az 1880-as években jelent meg az üvegdísz. Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdíszekkel, szaloncukorral, színes égőkkel.

Jelképek

Angyalok

Az angyalok a Bibliában az Úr küldötteiként keresik fel az embereket, vagy dicsőítve állják körül az Úr trónját. Az angyalok kilenc hierarchiája a késő antik teológiában az embertől az Istenhez való felemelkedés fokozatait szimbolizálja. A kersztény művészet az angyalokat kezdettől fogva ember (férfi) alakban jeleníti meg, antik római viseletben. Eleinte szárnyak nélkül, a 4. századtól jelennek meg a szárnyas angyalok, majd a késő reneszánsztól a szárny ismét eltűnik a vállukról. Az angyalok fejedelmei a hét arkangyal, a három legnépszerűbb: Mihály, Gábor, Rafael. Mikhhaél az ítélkező, a gonosz legyőzője, a mennyei seregek vezére, a középkor harcias szentje. Névnapja szeptember 29-én van, az őszpontot vigyázza. Gábriel a hírhozó. Attribútuma a liliom vagy a jogar. Névnapja március 24-én van, a tavaszpontot vigyázza. Ráfáel a gyógyító és az őrangyalok elseje.

Gyertya


A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megvátsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentősszimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál.

Háromkirályok
A 9. századtól Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezték, s a három életkor, ill. a három, akkor ismert földrész - Európa, Ázsia, Afrika - szimbólumává lettek. (Boldizsárt sokszor mórnak vagy szerecsennek ábrázolták.) A napkeleti bölcseket, akiket a messiás csillaga vezetett a gyermek Jézushoz, Máté evangéliuma említi. Ajándékaiknak jelképes értelme van: az aranyat mint földi királynak, a tömjént mint istennek és a halott bebalzsamozására szolgáló mirhát mint a keresztfán szenvedő embernek adták át Jézusnak. Ezekből az ajándékokból és a csillag követéséből hamar kialakult az a vélemény, hogy a látogatók mágusok voltak.

Jézus születése

A születés körülményeit Lukács evangéliuma beszéli el. A legáltalánosabb ábrázolásmód szerint a helyszín egy istállóként használt omladozó barlang Betlehem városának falain kívül. A Kisded jászolban vagy a földön fekszik. Ökör és szamár hódol neki, felette Mária imádkozik térdepelve, s látjuk elébe jönni a köszöntésére érkező pásztorokat. József rendszerint félrehúzódva, mogorván ül magában. A jelenetet a betlehemi csillag világítja meg.
Az ökör és a szamár, akárcsak a barlang, jelképek. Forrásuk egy mózesi törvény, mely szerint tilos ökörrel és szamárral együtt szántani; a szamár tisztátalan állatként megfertőzné a tiszta ökröt. Az istállóban egymás mellé kötött két állat jelzi, hogy a keresztény vallás az ilyen jellegű tilalmakat eltörölte, valamint a Messiást nem csak a zsidók, hanem az egész emberiség szabadítójaként jelenik meg.
A karácsonyi betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenc leleménye. Az Assisivel szomszédos Greccióban Ferenc felépítette karácsonykor a betlehemi istállót: eleven ökröt és szamarat állított bele, pásztorokat és zenészeket hozatott.
Az összes információt erről az oldalról kaptam:http://yvalzs.multiply.com/journal/item/43/43.
Nem tudtam volna jobban összeállítani

2 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Most néztem - több mint egy éve blogolsz ! Hogy megy az idő...Megünnepelted ? :-)

kyba írta...

Nohát,nohát, te aranyos....mire nem gondoltál? Nekem nem jutott az eszembe, már egy éve kissé bátortalanul,de valóban elindítottam a blogírást. Gondolva arra, milyen jó, hogy megoszthatom gondolataimat.
Köszönöm !