Este kigyúltak az adventi fények...

Ráckevén. A nagy hóesés elmaradt,de a szitáló köd és az eső végig kísérte ezt a már harmadik éve hagyománnyá vált ünnepi pillanatot. Egy pár gyengén sikerült fotóval érzékeltetem a hangulatát:











Gyönyörű úszó fények...a hídról fotózva

















Közelről a régi városháza, ahol a színpad lett felállítva. Sok kis krampusz táncolt a gyerekek örömére. Ilyenkor a nagy fenyőt valaki kertjéből (felajánlás) kivágják és a helyi óvodások és óvó nénik díszítik fel. A legszebb a hajtogatott betlehemi csillag, amit igen nehéz meghajtani...



A hidegre is gondoltak a szervezők akik a fémkosárba tüzet gyújtottak...melegedő...

















A belső melegedésre is gondoltak, mert forralt bor, tea, zsíros kenyér, sült gesztenye várt minket, amit ingyen osztogattak a helybéli vállalkozók és alapítványok . A gyermekek szaloncukrot kaptak,és találkozhattak a mikulással és krampusszal...



Ez pedig a túlsó partról látható fényáradat...

P. Tófeji Vali: Karácsonyi fények
Ma némán mossa fekete lábát az este,
és mintha ünnepi köntöst is keresne...
Akaratlan fölveszed az ünneplős arcot,
nem akarsz ma vívni semmiféle harcot.
Keresi helyét a csend, egyre csak kóborol,
szinte hallom, bánatunk bujkál valahol.

Ha fenyők nem állnának fény-egyenruhában,
akkor is tudnád, hogy karácsony este van.
Mert egy sietős esztendő körbejárt veled,
számtalan jót, rosszat tartogatott neked.

Az évek kosarába már sok karácsony hullt...
az a legszebb mindig, mely réges-rég elmúlt.
Fényfüggönyt tereget még ma is minden házra,
fényeit szeretet lobbantgatja lángra.
Millió sóhaj száll az egekbe fel, fel, fel...
fenyőgyertyák fénye lobbanva igenel.