Claude Monet: Impresszió, a felkelő nap (1872)
szinesztézia
Kevés magyar költő karakterizálható olyan jellegzetes szókinccsel, mint Tóth Árpád: bús, lomha, méla, beteg. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző; a világ állóképekben való megragadásának igénye. Kedvenc stíluseszköze pedig a szinesztézia, mely a világ teljes hangulati és érzéki felfogásának igényéből fakad. Verselése gazdag, tudatos; sajátos versformája a 7/6 vagy 6/7 osztású jambikus sorok, a nibelungizált alexandrin
Nibelungizált alexandrin
vagy kortársi elnevezéssel Tóth Árpád vers.
Meddő órán (1913.)
Az elégikus dalforma hatásos módon közvetíti a szecesszió emberképének egyik vonását, a személyiség izoláltságát, magáramaradottságát.
Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén.
Tóth Árpád Az öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.
Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.
Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.
Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég űrén.
Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.
Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei...
Tóth Árpád Esti Sugárkoszorú
3 megjegyzés:
Be kell valljam én erről a "nibelungizált alexandrin" izéről még nem hallottam - de ettől és mindentől függetlenül nagyon szeretem Tóth Árpád verseit /is/. A csatolt kettőt különösen.
Szokás szerint nem jut eszembe (...) leányának (?) van könyve ?- ( 2 x kiadták ?) - a második a "bővített" ?- képeslapokra rajzolt is leányának... ill. a nagypapa szobrász volt ?- ( minek olvasok én ?...)
Na,de a friss hír ! (Tudatni mindenkivel!)
Dugovics nem létezett! Nem semmi ! (...)
Leánya : Tóth Eszter (érdemes megnézni a Wikipediában) kevesen tudják, ki volt a férje,- stb.
Sajnos a 2 könyv címe nem jut eszembe... (lehet,hogy a Visszaemlékezések Tóth Árpádra ?- ) mellesleg épp abban említik egy festő rokonomat Félegyházi Lászlót is ? (na, magánügy) - vagy Google :-) :-)
Megjegyzés küldése