2009. június 7., vasárnap

János Vitéz napok...



A hagyomány szerint Petőfi Sándor János Vitéz alakját a ráckevei születésű Horváth Nepomuki János (1774–1847) császári és királyi huszárkapitányról mintázta.
E hagyományra a Szent István tér egy épületén emléktábla és az előtte 1999-ben felállított János Vitéz-díszkút emlékeztet. Markolt György kiskunfélegyházai születésű szobrászművész alkotása.



A múlt máig élő emléke élteti a ráckevei János vitéz-kultuszt, amelynek alapja az, hogy a város szülötte volt az itt eltemetett Horváth Nepomuki János császári gárdakapitány. Legendás alakja és a róla szóló történetek – például az, hogy a napóleoni háború idején francia fogságba esett idős pápát, VII. Piust kiszabadulása után az Alpokon át egészen Rómáig kísérhette – ihlették meg Petőfi Sándort a János vitéz megírásakor.
Évről-évre megjelenik János vitéz és Iluska, sétálnak a gyerekek között, beszélgetnek. Az idén lovas huszárokkal is találkoztam.


Két napos programon részt vettem, mint kézműves. Gyerekeknek és felnőtteknek játékkészítés mutattam. Első nap kukorica csuhéból készítettünk pillangót, szitakötőt, stb...Kukorica Jancsit és Iluskát...





Második nap, a fel-fel támadó szél adta az ötletet a papírsárkány elkészítésére.
Így nézett ki amit a kisebb gyerekekkel készítettünk, színezéssel.körbevágással, merevítéssel, kengyellel és futó zsinórral.




A nagyobbaknak a régi gyermekjátékként ismert pausz papírból, nád-merevítős ( itt pálcika helyettesítette ) változatot mutattam. Nagy sikere volt, még a nagypapák is örömmel segédkeztek.



Érdekességként megemlítem a helyben készült ólomkatonát ami történetesen ( az unokámnak szánt vásárfia ), tábornoki díszben áll.

1 megjegyzés:

aranyosfodorka írta...

De ügyes vagy ! Már pár napja a pohárfestés-tudományodat is elirigyeltem, és most meg ez a csuhébaba-alkotás ! Egyszer régen volt is egy csuhé-angyalkám, valamelyik karácsonyi vásáron vettem, ami aztán az idők folyamán "valamerre" elrepült.
Valahogy nekem a kézműves dolgokhoz nincs türelmem. Mindig ámulva olvasom Abile blogját, hogy miket ki nem tud találni ő is !
Azon meg nagyon csodálkozom, hogy ólomkatoina még létezik, a hagyományos, igazi, szürke formában. A vásárban láttam tavaly olyan színeseket, de azok nekem nem tetszettek. Igaz, öcsémnek ilyen szürkék voltak, tán azért, mert ilyennek ismertem meg, azért tetszett ez is, amit Te vettél az unokádnak.