" A vagyon köszönti a zsenit "

Gustave Courbet (Ornans, Doubs, 1819. június 10. – La Tour-de-Peilz, Svájc, 1877. december 31.) francia festő. Az egészséges naturalizmus képviselője és a modern realista festészet megteremtője.

1853-ban a kritika támadásainak célpontja Courbet egy másik képe, a Fürdőzők (Fürdő nők) lett, amelyet szintén bemutattak a Szalonban. Megjelent azonban egy fiatal műgyűjtő és bankár, Alfred Bruyas, aki lelkesen fedezte fel Courbet vásznait és elhatározta, hogy megvásárolja azokat.



A Fürdőzők a Szajna-parti kisasszonyokhoz hasonlóan két nőt mutat be a szabadban.
Gustave Courbet ( 1819 - 1877 ): Fürdőzők
Delacroix írta róla „Napló”-jában, hogy a táj rendkívüli ereje ellenére Courbet-nek nem sikerült a figurákat környezetükbe beilleszteni. E kép legnagyobb hibája szerinte azonban a „formák durvasága”, amit „utálatos”-nak tart.
Mindkét képet élesen támadták még Courbet hívei is. 1853-ban maga a császár, III. Napóleon botránkozott meg a Fürdőzők vaskos paraszti természetességén, s lovaglóostorával végigvágott a képen.



1853-ban festette a Birkózók című képet, mely jellegzetes példája a művész realizmusának. A művész egy 1848-ban készült többalakos képet festett át a kép megalkotásához.
A Champs-Élysées lóversenyterén játszódó jelenethez az alakokat műteremben rögzítette. A háttértől való éles elkülönülésüket fokozza a két térréteg szembetűnően eltérő festésmódbeli felfogása. A képen felfedezhető Céricault és Caravaggio hatása.
Courbet realizmusa szembeszegül mindenekelőtt a klasszicista iskolával és az akadémizmussal. Azt mondta: „A realizmus az ideál tagadása.” A realizmus az életet egyszerűen és tárgyilagosan, mindenki számára érthetően kívánja bemutatni.



1854 májusából szeptemberéig a festő eltöltött néhány hónapot Bruyas-nál, Montpellier-ben, itt festette meg a Találkozást (Jó napot Courbet úr!), amely a festő találkozását mutatja be mecénásával, aki szolgájával és kutyájával fogadja az érkező művészt. Az úr elegáns, előkelő, testtartása kicsit merev. Ő teszi szertartássá a fogadást.
Kísérője inasa, aki tisztelettudóan fejet hajt, igyekszik a háttérben maradni. A kép legszabadabb, legmerészebben egyéniséggé formált alakja maga a festő. Öltözködése, tartása, hajviselete, vidám és fesztelen viselkedése mind olyan emberre vallanak, aki felül akar emelkedni a társadalmi konvenciókon.
Ezt a mondanivalót érezték meg azok, akik egy időben azt a címet adták a képnek: „A vagyon köszönti a zsenit”. A mű sikeres ötvözete két festészeti műfajnak is, a figuratív- és a tájképfestészetnek.