Sinka István: Sötét esztendők
Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.
Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.
Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
-kastélyt vehettem vón’
gyertyám fénye árán.
Kastélyt vehettem vón’
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.
2 megjegyzés:
Az alábbiakért is (előre) bocs' ! Lehet,hogy - esetemben - csak az a baj, hogy előzőleg elolvastam a kb. 10-11 (?) kommentet @Abile (?) blogjában ?- és arra gondoltam, hogy pl. az ilyen versektől milyen gondolata támadhat napjainkban az embereknek ?-
(2009) - nekem pl : ne vitassuk, hogy a csillag "önkényuralmi jelkép"-e vagy sem... és ( bár vagy 2 éve ?) fizetek ingatlan + garázsadót ! (Pécsett és Bp.-en is ! ) - ha kell, majd fizetek vagyonadót(?) is ?-
Természetesen - attól még szép vers...
Bocs'
Nekem, még találó a vers utolsó sora:
"Végtelenből így is végtelenbe érek."
Megjegyzés küldése