2009. június 18., csütörtök

Levelibéka a muskátliban...

miután meglocsoltam,körbenéztem és gondoltam- összegyűjtöm az elszáradt virágokat-, ahogy rutin mozdulattal tépném le a muskátli elvirágzott részét, hirtelen hideget éreztem, gyorsan elkaptam a kezem. Akkor látom ám , hogy egy mozdulatlan levelibéka szunyókál, nem zavartatva magát. Végig tűrte a fotózást, hogy behúzott lábait is megörökítsem megbirizgáltam egy leveles ággal, így nagy sokára hajlandó volt megmozdulni.





Nemes Nagy Ágnes
Szorgalom ( részlet )
Mi ragyog?
Mi ragyog?
– Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.

Nemcsak a napoknak tulajdonított időjósló szerepet, de a régi idők embere megfigyelte az állatok viselkedését is és ezekre hagyatkozva "jósolta" meg az időjárást. Se szeri, se száma azoknak az állatoknak, amelyekről a néphit tudni véli, hogy érzékenyek az időjárás változásaira. Dédanyáink házi időjósai a tűzfalon, lépcsőkön rajzó hangyák voltak, dédapáink pedig szívesen hajlottak a zöld lombok között meghúzódó apró levelibéka figyelmeztető szavára. Fecskék röpte, denevérek csapongása, szentjánosbogarak fényének pislákolása, porban hentergő, vakaródzó háziállatok, halak és hüllők viselkedése figyelmeztetett a múlt időkben a közelgő időváltozásra. Ma ezekből a "jósjelekből"már keveset ismerünk. A városi ember egyre könnyebben hajlik arra, hogy babonának, koholmánynak vélje a múlt idők embereinek megfigyeléseit. Pedig az élő szervezetek időérzékenysége korántsem babonaság.



Leveli béka: órákkal vihar előtt már izgatottá válik, ide-oda szökdel, akár fák ágaira is, majd meglapul egy arra alkalmas búvóhelyen, a moha között vagy a víz fenekén, és ott várja meg a " nagy idő "végét. Hangos esti brekegésükből másnapi esőre számithatunk.

3 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Ha most színes fotót tudnék külden magamról... Nem zöld, sárga lenne...Annyira irigyellek !
És nem is olyan rút mint az enyém, a Béla, hanem egy tündi-bündi kis leveli !!!Van-e neve ?
Nagyon jók a fotók ! Mellesleg a tegnapi fatuskós is tetszik. Ugye, hogy bele lehet szerelmesedni a fotózásba ???
Ha ott maradna a kertedben, igazán tudósíthatnál róla később is.

kyba írta...

Szerintem aranyo... nincs mit irigykedni a fotóid nagyon szépek és sokat segítettél nekem az ajánlott magyar nyelvű képszervezővel. Valóban nagyon jó dolog a fotózás, sok örömet okoz és nem győzők hálálkodni nővéreméknek akiknek köszönhetem ezt a lehetőséget. Egyébként a fatuskónak története: egy alkalommal látogatóban voltak nálam és a Dunaparti sétánkon megleltük ezt a partra vetett fatuskót. Sógorom lefényképezte és elküldte nekem.
( én hazaakartam vinni, de mire a kerékpárral odaértem, már nem volt ott ) Így jár az aki rögtön birtokolni akarja azt ami nem az övé! No , de sebaj, az a lényeg, hogy a masinával minden kárpotólható és nem a birtoklás, hanem a megörökítés tesz boldoggá, hálássá, hogy milyen gyönyörű körülöttünk az élet és hogy részesei lehetünk.

@ x >>> írta...

Hello Hölgyeim ! (Aztán majd nem megpróbálni megcsókolni!...) :-) :-)
Komolyabban : sajnos (?) - "ősidők óta ?"- van bennünk viszolygás bizonyos állatok iránt ! - (ezen nem nagyon lehet változtatni ?) - viszont ha bármilyen "rútságot" találok a "ház körül"- jut eszembe (...) talán "rendben vannak a dolgok ?" - mert idejött az állat... (életben is maradt) - talán még nincs veszve minden !
Igen! nekem meg egy csiga (nem meztelen!) belemászott egy büdöskével teleültetett cserépbe -és lezabálta a leveleit ! OK ! - óvatosan áttettem a szomszédék kertjébe....
@Aranyosf. = állatok esetében sem a külsőségek alapján minősíteni!!!
Kimaradt : azért "kész kabaré"... hogy mindent le akarunk fotózni ?- ... (kovászos uborka / sütés-főzés... és ne soroljam ! :-) :-) - néha már szándékosan jó messzire rakom a (foto)masinámat... ( na, mentem lecsót főzni...)