A házban őrzött tűz, az "otthon melege" a magyar néphagyományban is kiemelt szerepet kap...A régi parasztházakban sokszor egyetlen kályha biztosította a meleget. Ezen főztek, ezzel fűtöttek.
A kemencesut a gyerekeknek járt, a kemence padka melege az öregeket illette...
A ropogó tűz nem alhatott ki, hiszen az hideget, éhezést hozott volna a ház népére. Ha mégis kialudt, szégyenteli, és a nádtetők, zsuptetők miatt tűzveszélyes is volt a szomszédból parazsat hozni. "Tüzet viszek, ne lássátok, ha látjátok, se szóljátok..." énekeljük épp ezért.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy a fiúk háztűznézőbe mentek, ha a lány családját látogatták meg....
Ami a kemencéről és a mondókáról eszembe jutott...
Volt egy dongó, meg egy légy,
Tovább is van, mondjam még?
Igen!
Volt egy dongó, meg egy légy,
Tovább is van, mondjam még?
Igen!
Ha neked ez nem elég,
Öleld meg a kemencét!
2 megjegyzés:
Bizony,milyen jó hozzásimulni, milyen olcsó fűteni a kukoricaszárral és milyen finom étkek is készülhetnek benne - bár bevallom - én ez utóbbi tulajdonságát ritkán használom ki.
Ma reggel pont Rád gondoltam és a kemencében való fűtésre. Mivel leírtad a fűtési szokásaidat így egy kicsit irigykedve, de annál nagyobb örömmel kerestem a neten infóért.
Mivel érdekel a népművészet és azon belül a régi paraszti élet szokásai és tárgyi kultúrája így nem volt ismeretlen a téma.Köszönöm Neked!
Megjegyzés küldése