Victor Vasarely - az op-art úttörője

Vasarely a leghíresebb XX. századi magyar festők egyike. Azt azonban talán kevesen tudják, mi a kutyafüle az az op-art (optikai művészet). Jogosan kérdezitek, hiszen ez a stílusirányzat nem kötelező anyag a suliban. Ellenben igen jól mutat a lakásban, a hálószobában és kiállítótermek falain.

Vasarely 1908-ban Pécsett született, Vásárhelyi Győző néven. Gyermek- és ifjúkora azonban egyáltalán nem úgy telt, mint a nagy festőknél szokásos (bár a szintén Pécsett illetékes Csontváryval megegyeznek ebben). A középiskola elvégzése után az orvostudomány felé tapogatózott. Be is iratkozott a budapesti egyetemre, ám az anatómialeckék hatására feléledt benne az alkotói ösztön, és magántanulmányokba fogott. Később a Bauhaus néven elhíresült Bortnyik Sándor-féle alkotói csoporthoz csatlakozott. Ez a festőkör szabadította meg a attól a szemlélettől, mely szerint a festészet lényege, hogy valamit pontosan, vagy némi mellékízzel: ÁBRÁZOLJON. Ehelyett a festészet új feladatait kutatta fel: FUNKCIONÁLIS művészetet hozott létre, mely a korszak törekvéseinek korszerű vonalába tartozott.
1930-ban Párizsba utazott egy reklámplakát pályázaton elnyert díjból, és ebben a műfajban is maradt egy időre: reklámgrafikusként kereste kenyerét. Ekkor dolgozta ki művészetének számos alapvetővé vált vonását: a fekete-fehér és színkontrasztokkal, a párhuzamosokra épített perspektíva képi világával később is számos alkotásán találkozunk. Festészetének ekkor vált fontos elemévé a mozgás, a kinetika képi megalkotásának és a geometrikus formáknak összeházasítása.
Leghíresebb munkáit a Fekete-fehér-, a Kristály- és a Vonal-korszakaiban alkotta, ám ezek mellett még néhány jellegzetes alkotói periódus is elkülöníthető életművében. A korai művek közül főként a Belle-Isle-korszakban készült, elliptikus formákon alapuló képei ismertek, melyek még távol állnak a későbbi, főként a mozgással és a kinetikus képiséggel eljátszó alkotásoktól. A szintén korai Kristály-korszak alkotásait a fény prizmán megtörő színei jellemzik, melyek gyakran együtt járnak a prizmák alaki struktúrájára hasonlító alakzatokkal. Mintha egy bonyolult bogárszemen át látnánk, a képek leginkább ehhez hasonlítanak - bár már ekkor megfigyelhető a mozgásosság előtérbe kerülése.

A Vonal-korszak a párhuzamosok és a mozgás egymáshoz való viszonyát feszegeti, gyakran egyetlen kontrasztos színpárt, vagy fekete-fehér ellentétet alkalmazva. Ezen képek közül gyakran láthatóak reprodukciókon a különféle állatokat, főként zebrákat térbelivé tevő, egyszerű eszköztárral optikai csalódásokat okozó képek.
A hatvanas évektől tartotta számon, és tartja számon a művészettörténet az Egyetemes struktúrák korszakát, mely valamennyi korábbi törekvésének összesítése, és bonyolult képiséggé fejlesztése. Előbb négyszögekkel, majd hatszögekkel, végül nyolcszögekkel alkotta meg képeit, melyeken a korábban kitüntetett egyedi geometriai formák már egymásba alakulnak, és éppen ez az átalakulás válik a kép fő erejévé: ahogy a nyolcszögek körökké, majd gömbökké válnak, a négyszögek hatszöggé, majd oválissá.


Egykori szülőházában, Pécsett 1976 óta megtekinthető állandó kiállítása (Káptalan utca 3. nyitva hétfő kivételével 10-18 óra között), és Budán a Szentlélek téren található Zichy kastélyban tekinthető meg (hétfő kivételével 10-17 között).