2009. április 8., szerda

Picasso a modernista korszak legjelentősebb festője.


Pablo Picasso (Malaga, Andalúzia, Spanyolország, 1881. október 25. – Mougins, Franciaország, 1973. április 8.): spanyol (francia) festőművész.
Teljes neve: Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso.
Málagában 10 éves koráig élt. A Picasso nevet anyja adta neki, apja akadémikus festő és rajztanár volt. Málaga után a család négy évet élt La Coruñában, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára. A gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, amit az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. A fiatal Picasso a barcelonai Akadémián tanult, majd a madridi San Fernando Királyi Akadémián töltött csaknem egy évet. Barcelonában egy fin de siécle (századvégi) művészekből álló körhöz tartozott. Picasso művészetére ekkoriban Steinlen és Toulouse-Lautrec hatottak.

A kék korszak



1900-ban először járt Párizsban Carlos Casamegas társaságában. Casamegas öngyilkossága nagy erővel hatott Picasso kék korszakának képeire. A század első éveiben Párizs, Madrid és Barcelona között ingázott. 1901-ben megnyitotta első önálló kiállítását Ambroise Vollard támogatásával, és ez segítette Max Jakob barátságához. Jakob bemutatta kortárs íróknak, közöttük Guillaume Apollinaire-nek is. 1904-ben végleg letelepedett Párizsban. Műterme hamarosan az avantgárd művészek tanyájává változott. Fernande Olivier lett a szeretője, és barátja lett Gertrude Stein amerikai író is. Oliver így emlékszik vissza Picassóra, abból a korszakból: „Alacsony, fekete, zömök, nyugtalan és nyugtalanító; a szeme sötét, a tekintete mély, átható, furcsa, már-már merev. Félszeg mozdulatok, nőies kéz, szegényes göncök, rosszulöltözöttség. Egy vastag, csillogó fekete hajtincs metszi keresztbe az értelmes és makacs homlokot”

A rózsaszín korszak

A kék korszak a kevésbé gyászos rózsaszín korszakba ment át. Ekkor festette a Komédiások sorozatának képeit, a vándormulattatókat ábrázoló festményeit. 1906-ban primitivista képeket alkotott. 1906-1907-ben készítette el Picasso máig talán legismertebb képeit, a Az Avignoni kisasszonyokat (negrista periódus). Ez a női aktcsoport egy barcelonai nyilvánosház lakóira emlékeztette André Salmontot. A Kisasszonyok a kései Paul Cézanne hatása volt és a fekete-afrikai környezet inspiráló tényezője. A rózsaszín korszakból a negrista periódusba váltott át.




Az analitikus kubizmus korszaka; Eva, Olga, Marie-Thérése és Dora

A kubizmus eltért Picasso korábbi stílusaitól. 1909-ben olyan anyagi körülmények közé került, hogy beköltözhetett egy kényelmes műterembe a Boulevard de Clichy-n. 1912-ben Eva (Marcelle Humbert) lett az új barátnője. Eva lett az egyetlen olyan szerelme, akiről nem készült portrésorozat, de a rá utaló Ma Jolie kifejezés jó néhány kubista képén látható. 1914-ben megromlott a barátsága Braque-kal. 1915-ben Eva meghalt rákban, Picasso kiköltözött a külvárosba. Szergej Gyagilev mentette meg a depresszióból, hogy Jean Cocteau javaslatára meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parade balett előmunkálataiban. Ott beleszeretett Olga Koklovába, a corps de balet egyik tagjába, egy orosz generális leányába. 1918-ban Olgával visszatért Párizsba, júniusban összeházasodtak. 1921-ben megszületett Picasso első fia, Paulo. Ebben az időben neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Az Olga által kultivált konvencionális polgári ízlésre Picasso hamar ráunt, és zavarta az asszony megszállott féltékenysége is. Az 20-as évei munkáiból a nőgyűlölet sugárzott. 1932-ben új szeretője lett a 17 éves Marie-Thérése Walter személyében. Szerelmükből egy sor festmény és szobor született. A Normandiában található új műtermében készítette a lányról készült nagyméretű fejszobrát. 1935-ben különvált Olgától, aki az 1955-ös haláláig jogilag a felesége maradt. 1936-ban Marie leánygyermeket szült Picassónak: Mayát. Később Picasso újabb szeretőt talált: Dora Maar jugoszláv fotográfust. A Marie-Thérése-nél sokkal okosabb nő átvette annak helyét Picasso életében. Dora talált megfelelő műtermet számukra Grands Augustins-ben.



Az 1930-as években Picasso felmelegítette spanyolországi kapcsolatait. 1934-ben újabb utazást tett egykori hazájában. 1936-ban a polgárháború kitörésekor a rajongói kiállítást szerveztek a számára Barcelónában. Picasso a republikánusok oldalára állt, akik hálából tiszteletbeli igazgatói állást adományoztak neki a Pradóban.


Picasso viszonzásul elkészítette számukra a Guernica című hatalmas vásznát, melyet az 1937-es párizsi világkiállítás spanyol pavilonjában helyzetek el, majd vándorkiállításra indult a világban. A mű ítéletet mond a baszk fővárost bombázó Franco-barát németekről. Picasso így elemezte a festményét: „A bika nem a fasizmus, hanem a brutalitás és sötétség … a ló képviseli a népet…”

"Ha elmegyek ebből a világból, nem halok meg, csak elköltözöm az élők közül."
1973

Április 8.-án tehát elköltözött. Picasso nem volt soha beszédes ember. Gondolkodott, mielőtt mondott valamit. Egész életében festő-filozófus volt.

"Üdvözölje nevemben a világot, mely mérhetetlenül távol van tőlem "

Nincsenek megjegyzések: