Különböző vidéken az a szokás, míg a "Harangok Rómába mentek." idején nem harangoznak.
Délidőben kisfiúk kereplőkkel masíroznak az ablak alatt, forgatják veszettül a fanyelves szerszámokat, és kiáltoznak, zajt keltenek. Talán a leselkedő rossz lelket űzik ki a faluból, az utcákat többször bejárják. Nem maradt ki egyetlen porta sem a nagypénteki varázslásból.
Holnap az az nagyszombaton kereplőkkel végigjárják még néhányszor a falut, de estére a körmenet után visszajönnek a harangok Rómából, és ünnepélyesen zengik majd, hogy Krisztus feltámadott.
A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik – egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
E iniciálé: Körmenet
Magyar Helikon/Corvina, Budapest, 1980, 79. oldal.
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
Jézus Krisztus föltámadásának nem szorosan vett liturgikus ünneplése Közép-Európában a 17. századtól. - A katolikus megújulás részeként fölelevenítették a kk-ból az Oltáriszentség fölemelését a szt. sírból (→föltámadási szertartás), és a Jézus keresése helyett szentséges körmenetet kapcsoltak hozzá. Mo-on már 1625: az esztergomi rituáléban megtalálható, szokása ma is él. A kivonul a templomból. A föltámadt Krisztus szobrát, az „Alleluja-szobrot” egy „érdemesebb” férfi viszi: Miskén az, aki a passióban Jézust énekelte; Bácsalmáson, Borotán, Dávodon, Kecelen, Mezőkövesden a bíró, Szilben a harangozó, Hosszúhetényben a kisbíró, Szarvaskőn a templombíró, Nagybörzsönyben a legénybíró. A legtöbb helyen a húsvéti gyertyát is viszik a körmenetben. A baldachint és a lámpákat vinni külön tisztség, régebben az Ipoly mentén házasulandó legények, napjainkban az egyházközs. képviselőtestület tagjai viszik. A végén az Alleluja-szobrot az oltárra v. külön tartóra helyezik, s ott marad Áldozócsütörtökig. A körmeneten való részvételnek megvoltak az öltözködésben is megnyilvánuló szokásai. Jászladányban és Tápén pl. még a legidősebb asszonyok is fehér ruhában, Bélapátfalván fehér kendőben vettek részt. Városmiskén a 20. sz. elején a leányok derekukra fehér szalagot kötöttek, hajukat kieresztették, Kalocsán viszont bekötött fejjel illett megjelenniük. Napjainkban városon is szokás az ablakba égő gyertyát tenni a ~ útvonalán, s minden résztvevő lehetőleg égő gyertyát visz a kezében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése