2009. április 1., szerda

Népdalainkat csokorba szedte...

Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) etnográfus, műfordító, az MTA tagja


Munkássága
* Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással.
1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat.
1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számon tartja ettől kezdve.
Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített.
A PÁVA.

Felszállott a páva
Vármegye házára,
Sok szegény legénynek
Szabadulására.

Várj meg, páva, várj meg,
Hadd izenjek tőled,
Apámnak, anyámnak,
Jegybéli mátkámnak.

Ha kérdik hogy vagyok,
Mondjad, hogy rab vagyok.
A jó isten tudja.
Mikor szabadulok.

Rab vagy rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok
Ha el nem jösz hozzám,
Talán meg is halok.
Fordításai

Ő készítette el a Kalevala első, a finn eredeti alapján készült fordítását (Barna Ferdinánd még részben Schiefner német átköltése alapján dolgozott), mely 1909-ben az Akadémia gondozásában, majd 1935-ben La Fontaine Társaság díszkiadásában jelent meg.[1]
Lefordította La Fontaine összes meséjét is, amelyet 1926-ban adtak ki.

Nincsenek megjegyzések: