2009. április 11., szombat

Nagyszombat


Novák Péter FELTÁMADÁS
Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra.

Az újtűz nagyszombati kultuszát előmozdította a pogány szakralizmus hagyatéka is. A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák. Bonifác, a németek apostola, ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel, és annak egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. Más magyarázat szerint a kovakő, amelyből tüzet csiholnak: Krisztus, a tűz pedig: a Szentlélek, amelynek útját, kiáradását a Megváltó előkészítette.

A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Ez általában úgy történik, hogy a tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, és ennél gyújtják meg a gyertyákat, illetőleg az örökmécset. A templomi hagyománynak sajátos népi fejleményeként az istensegítsi asszonyok pimpóval, vagyis virágvasárnap szentelt ággal gyújtanak tüzet az elkészítendő húsvéti eledelek alá.

2 megjegyzés:

@x írta...

(Magam is szívesen olvasgatom az ehhez hasonló témákat, még akkor is, ha 2x3 nap se' lenne elegendő ezeket a "szokásokat" végigcsinálni ?-
Bocs', a gyors olvasásért, de pl. a nagyszombati féregűzést (!) nem láttam benne, vagy elkerülte figyelmemet.

kyba írta...

@x A nagyszombati féregűzésről még nem hallottam, de szerintem a nagytakarítás és egyébb megújulási
szokásokban beleértendő!