Erdélyi szokásból merítve...

Már abban a korban vagyok, hogy nékem már igencsak nem állít senki májfát. Így tehát hagyatkozom a régi hagyományok felidézésére és egy pár sk.(saját-készítésű) fotó kiegészítésével.
Májusfa-állítás – Bulbuk Jóska bácsi mesél

Legénykoromban, de valószínűleg már a régebbi időkben is a fiatalok a május kezdetét egy nagyon szép szokással ünnepelték meg.

Április utolsó éjjelén a fiatalemberek éjjelizene kíséretében májusfát helyeztek el a kedvesük kapujában. Ez úgy történt, hogy néhány fiú, vagy egy baráti társaság összeállt, megfogadtak egy zenészt, és az előzőleg beszerzett virágzó, zöldellő faágakkal (ez lehetett a májusfának nevezett fa ága, vagy bármilyen szép faág), vagy egész fákkal éjfél után sorra járták mindenik fiú kedvesének házát. A kapura vagy az udvaron egy alkalmas helyre odarögzítették a szerelmes fiatalember által hozott faágat, szalagokkal feldíszített fát, majd a zenész elkezdte húzni. Az egyik legkedveltebb nóta ez alkalomra az volt, hogy „Szeretnék május éjszakán letépni minden orgonát…".

A legények addig vártak, míg a lányos házban a behúzott függöny mögött meg nem gyúlt egy szál gyufa. A lány természetesen már várta az éjjelizenét, s az előzetesen kikészített gyufával nagy köröket leírva a levegőben jelezte, hogy tudomásul veszi és köszöni a figyelmességet. Ha a fiatalok között már komolyabb volt a kapcsolat, a szülők behívták pár percre a szerenádot adókat és itallal, süteménnyel kínálták őket.

Vankóné Dudás Juli néni képe



Persze egyfajta versengés is volt a fiatalok között e szokással kapcsolatban. Az a fiatalember volt a legkiemelkedőbb, aki a legnagyobb májusfát állította, s akinek leghosszabb ideig húzta a cigány. A lányok is szívesen dicsekedtek a néha bizony nehezen eltakarítható óriási májusfával. Ha a lányok közül valakit meg akartak büntetni valamilyen rajtuk esett sérelem miatt, kivágott tüskés vadrózsabokrot tűztek a kapujára.

Nős férfiak köreiben is szokás volt éjjelizene adásával kifejezni párjuk iránti ragaszkodásukat ezen az éjszakán, de náluk a májusfa-állítás elmaradt.

Nagyon szép és gyengéd hagyomány volt ez, mely által a fiúk újra és újra szerelmet vallottak kedvesüknek. Akkoriban mások voltak a fiatalok, a lányok nőkhöz méltóan tudtak viselkedni, a fiatalemberek pedig sokkal jobban tisztelték a lányokat, mint manapság, és május éjszakáján elegánsan, úriember módjára mutatták ki érzelmeiket. Aki nem akart kihívóan viselkedni, kedvesének egy cserép illatos fehér violát tett az ablakába.

Ez a különleges virágzó fa a szomszéddal közös kerítés vonalában nevelkedik. Most hogy virágzik és az illata elárassza a környékünket, kíváncsi lettem nevére, származására, ime ezt kutakodtam ki:
Májusfa (Padus avium)

Kelet-Ázsiában honos fa. Ártéri erdőkben vadon is megtalálható. Fő dísze április-májusban fehér fürtökben nyíló virágai, melyek az egész fát beborítják. Zöld levelei fényesek. Nedves élőhelyet kedvel, napos, félárnyékos fekvésbe ültessük.